Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Hát milyenek ezek a mostani szövetkezetek és bankok? Hiszen azon t. képviselő ur, a ki tegnap azon vak villámot felém sújtotta (Halljuk! Halljuk!) tudhatja az ő bortermelő szövetkezetéről és bankjáról, (Ugy van! a szélső baloldalon) vájjon hova lett az. Hát hogyan keletkeznek ezen bankok? Összeáll egy bizonyos csomó érdektárs és azt mondja, alakítsunk bankot, (Halljuk!) pénzünk ugyan hozzá nincs, hanem kibocsátunk részvényeket, talán lesz valaki, a ki ezeket megveszi és az így befolyó összegből adunk nagy kamatra kölcsönt, a haszonból pedig osztozunk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez a mai segélyrendszer t. ház. Ha kivetkőztetjük minden külső czafrangból, épen olyan nyerészkedési vállalat, mint bármi más. Pedig Magyarországon, ha hitelről van szó, olyan hitelt kell teremteni szerintem, mely valóban ott segít, a hol segítségre szükség van és nem számít első sorban nyereségre, osztalékra, hanem valóságos solid alapra van fektetve (Helyeslés a szélső baloldalon) és az által segít. ... [380] A Szepességen egykoron a bányaipar s különösen a fémek feldolgozása után igen szép darab kalács volt a szepességi polgárok kezében. Mióta azonban önök a közös ügyeket megteremtették, mióta Albrecht császári főherczeg a Szepességben kiaknázott nyersfémeket és érczeket feldolgozás végett kiviszi Wittkowitzra, Morvaországba, a mióta tehát a szepességi nép csak azért túrja a bányát, hogy azon fémeket és érczeket a napfényre hozza, azokat azonban nem dolgoztatja fel: azóta — mondom — annak a munkás szepességi polgárnak kezéből nemcsak a kalácsot, de még a kenyeret is kivette. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy igen súlyos a krisis és pedig nemcsak Magyarországon, hanem másutt is. Igaz, én is azt mondom, hogy súlyos krisis, hanem midőn ezt elismerem, egyúttal azt mondom, hogy főkötelességünk azon gondolkozni, hogy miként bontakozzunk ki abból. Ugy látszik különben, hogy mi itt a chronicus projectumok atmosphaerájában vagyunk s azok, a kik terjesztik, oly tulajdonokat keresnek ebben, mint a villanyosságban, ti. ha a projectumáradat egyszer megsűrűsödik, lecsap valamelyik ministeri bársonyszékre. (Ugy van! Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Ez nem a nagy tett! T. ház, nekünk projectumok helyett mint nemzetnek, mint államnak számolnunk kell a viszonyok és körülményekkel, minthogy mi most már Európával soknemű összeköttetésben vagyunk és pedig nemcsak közlekedésileg, hanem másképen is, ugy hogy mi a kibontakozásnál tekinteten kivül egyáltalában nem hagyhatjuk Európát. Ám lássuk. Hát mi az t. ház, a mi most megriasztja az elemeket nemcsak nálunk, hanem európaszerte is, hiszen Francziaország, hiszen Németország is készül már arra, hogy elzárkózzék és a gabonára magas vámot vessen. De t. ház, nekünk ettől nem szabad visszariadnunk én szerintem, hanem abból épen tanulságot kell mentenünk. És az a tanulság nem szól azok mellett és azok javára, a kik az 1848-at veszik a szájukra, holott mindig csak osztrák érdekeket legyezgetnek, az nekünk itt ezen az oldalon ad igazat. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Hát mit tesznek azok az államok, a melyek vámokat behoznak és elzárják a külföld előtt területüket? Ez az eljárás egy fontos nemzetgazdasági és nemzeti factornak az indokolása. (Ugy van! a szélső balon.) Majd meglátjuk. Azt mondják önök, hogy hitel kell; azt mondják, hogy mindenféle pyramidalis intézményeket mindannyit hitelre, kölcsönre lehet alapítani. De mondja meg a t. ház, létezik-e állam, mely hitelviszonyait másként rendezhette volna, mi ugy, ha azon főfő forrást ápolja, mely az állam pénzügyi erejét concentráfya tartja, mely a szerint, a mint folytonosan összehúzva tartja, vagy jobban kiereszti, befoly a hitel, az igazi hitel alakulására, hogy hitelét máskép rendezte volna? Hiszen t. ház, a mi bajunk csak abban van, hogy ha mi a mi állami és társadalmi hitelünket egy kazánhoz hasonlítjuk, akkor az a kazán Bécsben áll, de még több, ott áll az emeltyű is, mely Magyarországnak hol többet, hol kevesebbet ereszt, de mindig kevesebbet és mindig az osztrákok javára. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha arról van szó, hogy hitelügyünket valósággal a nemzet érdekének megfelelőleg rendezzük be, ezt mindaddig nem tehetjük, mig magyar nemzeti bankkal nem rendelkezünk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez már tett volna. ... [381] Itt a műipar.Magam is elismerem, hogy ez óriási nagy factora lehetne nemzeti iparunknak. De rationaliter kell megfogni és rationaliter fejleszteni. Máskép nem lehet. Nem kell a külfölddel szemben concurrentiát csinálni egyazon téren, hanem ki kell állni a piaczra azzal, a mi magyar nemzeti sajátságos, a minek