Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

ban az egészségügyi szempontnak teljes elhagyása, mellőzése mellett tisztán csak a jövedelmezőéget tekinti, nem pedig a főváros népessége minden rétegének szükségletét. Én ezt a magam részéről helyesnek nem találom és üdvözölni tudnék oly intézkedést és reá is szavaznék sokkal szivesebben oly költségre, mely legelőször is arra szolgálna, hogy Budapest fővárosa egészségügyi szempontból jobbá tétessék. A közegészségügytan oly szakférfiai, mint dr. Fodor József s mások határozottan constatai] ák, hogy Budapest fővárosának legégetőbb [57] szüksége van a csatomázásra, erre áldozni és ezt a fővárosnak és az ország érdekéből is tekintve, sokkalta előbbre helyezem, mint mindazon fényes építkezéseket, a melyek szerintem most a népességre való tekintetből még nélkülözhetők is. T. ház! A második dolog, a mely merő elhanyagolásban részesül és a melyre nézve csupán a társadalmi téren tapasztalunk némi kis mozgalmat, az a munkáslakások kérdése, egyáltalában az alsó néposztály elhelyezése. Milyen irány az a mely épen a fővárosban uralkodó? Hiszen tekintsünk csak a Gellért-hegyre, ott leromboltatnak azok a szerény kis házikók, melyekben ezer és ezer munkáscsalád talált helyet, viszonylagos egészséges elhelyezést és ellátást. Ezek kisajátittattak, megvásároltattak és leromboltattak, és mit nyújtott a főváros az onnan kiszorult szegény népségnek? Földalatti, nedves pinczelakásokat, hol család családra, egymásra zsúfolva, szaporítja ezt a szomorú rubrikát: a halandóság kimutatását, mely különben egész Magyarországra s nemcsak a fővárosra nézve véghetetlenül szórnom. Én tehát t. ház, ki akarom fejezni azt, hogy a magyar főváros jelenlegi fejlődését már oly állapotban találom, hogy a magasabb igények már kielégítést találtak. Ellenben az az erő, mely a fővárosnak is ereje, ti. az alsóbb rendű népesség, a munkásoknak lakásokkal ellátása tekintetében egyáltalán aránytalanul el van hanyagolva. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Egy másik dolog, a mit még meg akarok érinteni, a követekző. Megvallom, hogy nem lévén elkészülve ezen törvényjavaslatnak tárgyalására, nem igyekeztem az elkészítendő körút tervrajzát megtekinteni és igy nem tudhatom azt, vájjon gondoskodva van-e ott arról, hogy Budapest városának egyik igen nagy hiányán segíve legyen, értem azt, hogy Budapest nyilvános terek, kertek, szóval oly helyek dolgában, melyek a gyermekek, munkások, sőt magának a polgárságnak üdülésére szolgálnának, véghetetlenül rosszul áll. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Én felhívom a t. ház figyelmét árra, hogy egyike az újabb időben épült legszebb épületeknek, ti. a nagy opera, hogyan van az elhelyezve. Pedig ez egyike a legszebb monumentális épületeknek, mely valóban megérdemelte volna, hogy minden oldalról megtekinthessük és hogy annak olyan környéke legyen, hová az emberek üdülés végett ellátogatva, szép érzéküket is növelhessék (Igaz! Ugy van! a szélső balon) s ez az épület ugy be van ékelve a házak közé, hogy egy pontról sem lehet szépségeit élvezni. T. ház! Én azt értem, hogy ha egy ország fővárosa akként van lehelyezve, hogy valamelyik oldalon vagy minden oldalon hegyek vagy bármi nemű természetes akadályok állják útját terjeszkedésének, fejlődésének, hogy mondom ily körülmények közt a helylyel fukarkodik, magasba épít. De a ki felmegy Buda várába és végig néz onnan a síkon, láthatja, hogy Budapest terjeszkedhetik egész a végtelenségig, tehát a térben való fukarkodás, a mi ezt a várost annyira egészségtelenné teszi, egyáltalában nincs igazolva. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Még egyszer ki akarom fejezni, hogy ajánlom a kormány és Budapest törvényhatósága figyelmébe is azt, hogy kevésbé erre a fényes kaszárnyarendszerre fektesse a súlyt, hanem vegye tekintetbe a főváros más érdekeit is kiváltképen egészségi szempontból, másodszor pedig az utolsó néposztály szükségleteit és a főváros fejlődését ezen irányban is kezdeményezze és tegyen meg minden tőle kitelhetőt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1881—84. 71. A műborról 1884. május 12. KN. 1881—84. XVII. 198. [198] Én csak egy pár rövid megjegyzésre kérem a t. ház becses figyelmét. Én constatálom azt, hogy Szederkényi Nándor t. képviselőtársam valósággal képét adta annak a hangulatnak, a mely a bortermelők körében e törvényjavaslattal szemközt uralkodik s előre is lehetett látni azt, hogy a bortermelők felfogása ez lesz és nem más, mindaddig,