Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
nélfogva ahhoz a magam részéről hozzá nem járulhatok. (Helyeslés.) 1881—84. 69. Á fegyházakról 1884. április 29. KN. 1881—84.XVII. 47—49. [47] T. ház! Ha e tárgyhoz hozzá szólok, főképen két ok indit reá. Az első ok a mindinkább erősbülő áramlat, mely azt akarja hihetővé tenni, hogy a társadalom javulása első sorban a fegyházak szaporításában és egyáltalában a fegyenczügy fejlesztésében keresendő: a másik ok, a humanismus bizonyos tulhajtása, a mely nem egyeztethető össze a nyomorban sinlődő becsületes emberek helyzetének figyelmen kivül való hagyásával. (Igaz! balfelől.) T. ház! Hogy Körösi t. képviselőtársam tegnap olyan hangon, a minő hangot én ilyen alkalomból kedvelni nem birok, kapcsolatba hozta a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot az ipartörvénynyel, megérintvén Apponyi t. képviselőtársam törekvését, a nők kiméletét illetőleg én is az iparból indulok s constatálom azon szomorú tényt, hogy ime Magyarország virágzó gyárai fegyintézetekké alakittatnak át. Hát az volna hivatása egy törvényhozásnak, hogy ezen az uton kell keresni a társadalom javulását, tehát az a főfeladat, hogy a már elveszett embereken, a kiknek a jó útra való visszatérítésére nézve garantiákat adni senki sem tud, a visszatérítés experimentatiója folyjék, még pedig a humanismus legfenségesebb és legkíméletesebb rendszabályainak alkalmazásával és akkor, midőn nincs eleje véve a legtöbb bűn szülőanyjának, a nyomornak terjedése? Hiszen Lázár Ádám t. képviselőtársam a visszaesésekre nézve megmondta és valóban igaza is van, hogy a viszszaesés legnagyobb része lopás, csalás rovására esik. Mi teszi a tolvajt tolvajjá? A jellemelhajláson kivül az alkalom és legfőkép a nyomor és a mi a visszaesést illeti, hát én felkérném a t. minister urat, hogy méltóztassék a statistikai adatokat nemcsak mint nyers számokat csoportosítani, hanem történelmileg is, legalább a mennyire lehet, öszszeállitani és nem a civilisatióból indulva ki, mint Körösi Sándor t. képviselő ur, ki tegnap a civilisatiot vádolta a bűntettek szaporításával, hanem egészen másutt keresni a visszaesések legfőbb okát. És mit lehet találni ebben az irányban? Hiszen megtörtént csak a mult őszszel, hogy a to vaj összepörölt a bíróval az ítélet fölött, mert a biró őt csak 5 hónapra ítélte el, holott ő 7 hónapra számított, hogy a telet teljes kényelemben és nyugalomban a fogházban tölthesse. Vájjon sok viszszaesésnek nem itt, a jó ellátásban rejlik-e főoka? És t. képviselőház, a ki a törvényszékek tárgyalásait nemcsak érdekességük miatt kiséri figyelemmel, hanem azért, hogy psychologiai tanulmányokat tegyen, az meg van győződve, a mint részemről subjective meg is vagyok győződve arról, hogy a visszaesések túlnyomó nagy része épen azon túlhajtott humanismusban gyökerezik, mely jelenleg a fogházban divatos. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ha jól emlékszem t. ház, Bakunin egyszer elmélkedett a börtönrendszerről és — paradoxonnak látszik de van benne valami — azt mondta, hogy ő a börtönrendszer tanulmányozásában arra jutott, hogy a legjobb börtönrendszer mégis az orosz. Miért? Mert — eltekintve az orosz igazságszol tál tat ás gyarlóságától, mely ártatlan és bűnös között nem épen válogat — a javitó hatásra való tekintetből az orosz börtönrendszer olyan, hogy a legmegrögzöttebb gazember is, a ki abba csak egyszer belekóstolt, ha kiszabadul, soha többé oda vissza nem vágyik és mindent elkövet, hogy megjavuljon. (Derültség a szélső balon.) Erős dolog, de a megtorlás elvére való tekintetből van valami benne. Hát t. ház, én részemről egyálatlán azt tartom, hogy az igazságügynek kivált Magyarországon legfőbb feladata, legégetőbb szüksége, hogy az gyors és biztos legyen. Mert ha csak a legközelebb multak eseményeit nézzük is, tapasztaljuk, hogy itt a nyíltan elkövetett bűnben, in flagranti rajtakapottak későn érik el a megtorlást, mert ezek a bűnügyek hurczoltatnak itt féléveken, éveken keresztül is. És tudva — csak a sajtó befolyását véve is — hogy az egyik esemény gyakran elfojtja a másikat s hogy ebből az következik, hogy midőn a biró az ítéletet kimondja, az a megbotránkozás, a melyet annak idejében az a bűn a társadalomra gyakorolt, már egészen el van mosódva nagyobb és szörnyűbb bűntettek által, honnan kerüljön az a morális hatás, a melyre az ítéletnek törekednie kell? Bocsánatot kérek, itt fekszik az igazságszolgáltatás feladata: és én a bűnöknek erélyes,