Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

vazott költségvetésről szóló előterjesztés". Ennek kapcsán Péchy Tamás házelnök elöljá­róban — többek között — a következőket mondta: „... a monarchia déli részében és a megszállt területen kitört mozgalom elnyomására szükséges katonai intézkedések keresz­tülvitelére "a külügyi bizottság által megszavazott 8 millió forintnyi rendkívüli szükség­let tárgyában". Herman Ottó elsőként kapott szót, először is [12] visszautalt korábbi beszédeire. Vitatta azt az állítást, hogy Boszniára és Hercegovinára azért van szükség, hogy Dalmáciát meg tudják őrizni. Szerinte nem puskatussal kellene megőrizni e terüle­tet, hanem a kultúra emelésével. A nemzeti elnyomás nagyságrendjére több európai pél­dát említett. Minden államnak el kell ismerni az önrendelkezés jogát, ennek kapcsán felvetette hazánk helyzetét is: „Mert miként én ezt Magyarország számára követelem és ezt soha fel nem adom, elismerem minden nemzet jogát, hogy szentül megkövetelje ma­gának is..." (KN. 1881—84. III. 239—242.). 1881. december 10-én interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez a színházak tűzbiztonsága tárgyában [2]. Beszéde elején visszautalt arra, hogy az előző ciklusban, a bécsi színház tűzkatasztrófája során már felhívta a figyelmet arra, hogy a színházakban, különösen a vasfüggöny mögött minden fából készül, a gázvilágítás veszélyes, a tűzoltás műszakilag nem megoldott. Inerpellációja így hangzott: „... kérdem a belügyminiszter úrtól, nem látja-e szükségét annak, hogy 1-ször a királyi József műegyetem és a budapes­ti tudományegyetem illető szaktanárainak igénybevételével a színházaknál használatban lévő mindennemű fűtő és világító készületeket a gyakorlati alkalmazás tekintetében fe­lülvizsgáltassa; 2-szor ez e felülvizsgálatból nyert anyag alapján egy megfelelő szabály­zatot megalkotva, annak végrehajtását az ország valamennyi színházánál, hatósági úton biztosítsa?" (1881. december 10. KN. 1881—1884. I. 315—316.). 1882. február 8-án ismét szóvá tette a színházak tűzvédelmi helyzetét (7. KN. 1881—84. II. 323—324.) visszahivatkozva a decemberi inerpellációjára. Szemére hányja a miniszterelnöknek, hogy nem látogatta meg személyesen a színházakat, megemlítve, hogy a császár megtette azt Bécsben. Beszámol arról, hogy a Nemzeti Színházban olyan szűk a hely, hogy tűz esetén nem lehetne védekezni.Viszonylag jobb a helyzet a Népszín­háznál, ahol a színpad nagyon tágas. Még 1881. decemberében két rövidebb megszólalá­sában szorgalmazta a törvények kihirdetésének fontosságát (1881. december 14. KN., 1881—1884.1. 330.) és módosítást nyújtott be a német vámszövetséggel kötendő szerző­dés törvényjavaslatához (1881. dec. 15. KN. 1881—84. 344.). Január 20-án és 23-án két személyes jellegű ügyben kért szót; egyrészt a képviselői tiszteletdíjak kapcsán említette saját szegénységét (4. KN. 1881—84. II. 152.), illetőleg a hadmentességi adóval kapcso­latos félreértéseket igyekezett tisztázni (KN. 1881—84. II. 208—209.). Az 1882. évi állami költségvetés tárgyalásakor, január 20-án [3] több témát tett szóvá: Említette az árvízsújtotta vidékek gondjait, és sürgette a vízszabályozást. Támadta a miniszterelnököt: „... t. miniszterelnök úr, ki már Eötvös Károly barátom szerint az egész országból egy megyét akar csinálni, hogy ő legyen benne az egyedüli csendbiztos, Magyarország törvényhozásának terméből most meg tribunált akar csinálni, hogy ő ítél adatok és concret esetek felett." Igen érdekes momentum Herman Ottó és valószínűleg pártja gondolkozásában az a tény, hogy a bécsi politikai hatásokat a történelmi várme­gyék jogainak védelmével, azok különleges státuszát hangoztatva igyekeztek ellensú­lyozni. Ezt tette ebben a beszédében is. Igen hosszasan fejtette ki véleményét a

Next

/
Thumbnails
Contents