Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

sabb dolog az volt, hogy ő sehol, sem az angol coloniákban, sem sehol másutt az ázsiai központokban és egyebütt nem találta meg az illető gyűjteményekben az illető környék tárgyait, akár Jávában Borneo szigetén, vagy bárhol nézte a gyűjteményeket, mindenütt más vidékekről valókat látott, de azokat a tárgyakat, melyek az illető vidéken voltaképen előfordultak, azokat representálva nem találta. T ház Egyáltalán mindenki, a ki tudományos czélból vagy egyáltalán csak érdeklődésből országokat, nemzeteket keres fel, első sorban azoknak gyűjteményeiben tájékoztatni akarja magát ama nemzet dolgai iránt. Igen gyakran megtörténik az eset, hogy külföldiek hozzánk Magyarországra jővén, keresik a magyar ethnographiai gyűjteményt, melyben maguknak a magyar ethnographiai tárgyakról rövid idő alatt alapos fogalmat szerezzenek. Én elismerem, hogy például a magyar nemzeti múzeumban történt intézkedés, hogy némely osztályban a hungaricumok egyes csoportban kiállíttassanak, ugy, hogy a külföldi tudósok pár óra alatt tájékozást szerezhetnek maguknak Magyarországnak e tárgyban való állásáról. De ethnographiai dolgokra csupán egy gyűjteményünk van: a Xántus-féle, a mely nem magyar, hanem Borneo, China és más távoli vidékekről való, ugy, hogy az ideérkező angol itt mindenfélét lát hiányosan, a mit saját hazájából már ismer, de magyar tárgyakat hiába keres. Én emlékezem, hogy a bécsi kiállítás előzménye gyanánt meg volt bizva Romer apát és Xántus is, hogy az országot beutazzák azon czélból, hogy ethnographiai tárgyakat gyűjtsenek [192] sőt világosan emlékezem, hogy valósággal gyűjtöttek is és azokra bizonyos összegeket forditottak. Én tehát szeretném tudni, hogy ezen tárgyak, — minthogy egy évtized már elmúlt — hol vannak, hol láthatók, ki vannak-e állítva, vagy pedig el vannak temetve. Hozzám többször kérdés intéztetett, hogy hol lehet a magyar ethnographiai gyűjteményt látni és én kénytelen voltam beismerni, hogy eredetéről tudomásom van, de hogy hol láthatók a meglevő tárgyak, arról felvilágosítást nem adhattam. Én tehát ajánlom a t. minister ur különös figyelmébe azt, hogy egy magyar ethnographiai gyűjtemény felállításáról gondoskodni méltóztassék. Hogy ez ne legyen csak igy általánosságban tartva, én megmondom, hogy pl. ruházat, viselet tekintetében bizonyos dolgok, bizonyos ősfoglalkozások eszközei nemsokára már csak a történelemé lesznek, mert hisz látjuk, hogy a magyar viselet mindinkább kimegy a használatból és ha valaki stylszerűen díszített öltözetet akar látni, annak fel kell keresni azon vidékeket, a melyek communicatió által még érintve nincsenek. Én szivesebben venném, hogy ha kevesebb gond fordíttatnék bizonyos kiadványokban a délszláv stylus kikutatására, hanem inkább az ethnographiai tárgyakra fordíttatnék gond, azon tekintetből, hogy mi a magyar, mi létezik, mi a történelemé. Ezen dolgok szerintem rendkivül fontosságúak nemcsak azért, a mi stylszerű bennök, hanem ethnographiai tekintetből is, mert kijelentem, hogy azon szak, melyet most tettem tanulmányom tárgyává, visszavezet nyomonként belső Ázsiába. Én tehát kérem, hogy miután van iparmúzeum és miután számos tárgy van beküldve, a mely a mostani irányzat mellett kevésbé becsesnek tekintetik; de a melyben minden esetre van ethnographiai érték, bármilyen egyszerűek legyenek az eszközök, vagy az azokon levő díszítmények, hogy az iparmuzeumban található anyagból és azon gyűjtésekből, a melyeket Rómer és Xantus eszközöltek s az ezekhez még kiegészítés gyanánt gyűjtendőkből egy magyar ethnographiai múzeum összeállítását legalább engedményezni méltóztassék. Ezen a réven elérjük azt is, hogy a Magyarországot megismerni óhajtó külföldiek, itt Budapesten, az ország központjában a magyar nép ethnographiai dolgairól, mentül alaposabb tudomást szerezhessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1881—84. 56. A zsidóságról és a vegyes házasságról 1884. január 31. KN. 1881—84. XIV. 306—310 ... [306] Mert bármint kerülje is a szót, vagy a ráutalást a ministerelnök ur, mikor törvényjavaslatát elfogadásra ajánlotta, egyenesen rámutatott arra, hogy a zsidók és keresztények között kötendő házasságról szóló törvényjavaslat a zsidóellenes mozgalom gyógyszeréül van felajánlva; nemcsak, sőt hogyha valaha Magyarországnak jó szolgálatot tett, ime ez az a jó