Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

közt indokolva nincs. Higy itt mindig csak a fokra és nem jellemzőre törekszenek, ez felsőbb, de általában egész közoktatás ügyünknek egyik rosz oldala. Mind csak külső fényre, az anyag felhalmozására törekszenek, de annak kellőképen való megválogatására, a mi lényeges különbség, nem tesznek. Én részemről, különösen a kolozsvári egyetemre nézve, melynek tudományos működéséről én a képviselőházban elismerem, hogy sokkal komolyabb az ő munkálataiban, sokkal mélyebb és a mire különös súlyt fektetek, sokkal magyarosabb nyelvezete szerint, én részemről nem kivánom azt, hogy a t. minister ur Kolozsvárt is initiálja azt a fényt és pompát, melyet a fővárosra talán jónak lát s melyet én kivételképen sem helyeselhetek, hanem kifejezem azon óhajást, kifejezem azon nélkülözhetetlen szükséget, tekintettel a kolozsvári egyetem elhelyezkedésére, culturális és nemzeti missiójára, hogy meg kell találni azom módot, mely szerint annak tanszékei minden kellékkel egyszerűen felszereltessenek. Ez az, mit én ez alkalomból egyszerűen meg akartam jegyezni. (Helyeslés a szélső balfelől.) 1881—84. 54. Az írástudatlanság az alföld tanyavilágában 1884. január 24. KN. 1881—84. XIV. 185. [185] T. képviselőház! Nem akarok ez alkalommal belebocsátkozni a népnevelés fejlődésének, haladása vagy hanyatlásának tüzetes tárgyalásába, egyszerűen kijelentem, hogy én a tételt megszavazom, a mint hogy a múltban sem tagadtam meg soha oly tételt, mely a magyar népnevelés előmozdítására a ház elé hozatott: hanem én ezt az alkalmat fel akarom használni arra, hogy az igen t. minister úrhoz egy figyelmeztetést, illetőleg kérést intézzek, a melyre én nagy súlyt helyezek. A dolog az, hogy a mint én tapasztalatból tudom, az írni és olvasni tudók nagy száma, jelesen magyar alföldön, leginkább abból a körülményből vezethető le, hogy az alföldi úgynevezett tanyák világában valósággal olyan complexusok léteznek, a melyek egy iskola-kerülethez sem tartoznak. Ezeken a complexusokon gyakran 30—40 iskolaköteles gyermek van minden vezetés nélkül; sőt vannak nagy uradalmak, melyekben az igen t. minister umak semmi befolyása nem lehet, csak épen a főfelügyelet, a hol szintén 30—40 gyermek minden vezetés iskoláztatás nélkül nő fel. Ennek az ügynek a rendezése jól tudom, coliidái községi, felekezeti, birtokviszonyok rendezésével, illetőleg a disposition nézve kérdés marad, hogy mennyire mehetne belé a kormány. De én nem ezt vetem fel most, hanem csupán csak azt, hogy tekintettel erre a hátrányra, melynek létezését tagadni nem lehet és tekintettel arra, hogy ezen viszonyokra nézve eddigelé positiv kutatások nem történtek: én nagyon óhajtanám, hogy a t. minister ur megtalálná a módot és alkalmat arra, hogy ezt a dolgot akár tanfelügyelő segítségével, akár csak privat érintkezés utján is felderíteni méltóztassék, iíogy ez által a képviselőháznak tájékoztatása legyen arról, milyen ez a baj, hol van leginkább elterjedve, melyek azok a pontok, a hol tényleg létezik, mert csak ebből lehet a jövőben megítélni, hogy miféle intézkedés teendő, hogy azok a gyermekek egyáltalán oktatásban részesüljenek. Mindaddig, a mig a bajt magát nem ismerjük, amig úgyszólván az illető helyeket, a hol az az alföldön létezik, nem tudjuk pontonként, teljes lehetetlenség valamely kibontakozási módot bárcsak érteni is, még kevésbé a háznak proponálni. De hát tekintettel arra, hogy valósággal egy igen becses anyag, a magyarság java részének gyermekei valósággal vadon nőnek fel, intézkedésre okvetlenül szükség van. Intézkedés azonban annal alapos tanulmányozása nélkül nem tehető. Ezennel felkérem a t. minister urat, hogy saját hatáskörében keressen módot és alkalmat ennek a kérdésnek megoldására és a teendő lépések proponálására. Különben kijelentem, mint beszédem elején nyilvánítottam, hogy a tételt megszavazom. 1881—84. 55. A magyarság néprajzi gyűjteményének ügyében 1884. január 24. KN. 1881—84. XIV. 191—192 [191] T ház! A Novara-expeditio egy tagja a világ körül való utazásáról visszatérve, azt beszélte nekem, hogy azon utazásán legbajo-