Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

2. 1881—1884-es ÜLÉSSZAK Ez volt Herman Ottó első teljes ülésszaka a képviselőházban, s ez volt a legaktívabb ciklusa is. Ebben a három évben mondta el a legtöbb beszédét, később az öt éves ciklusok alatt sem mondott többet. Úgy tűnik, hogy tematikai tekintetben is a legváltozatosabb ez az időszak. Szeged-Alsóváros képviselője volt ezen ülésszakban is. A város érdekében jónéhányszor felszólalt, elsősorban a nagy árvíz okozta gondok orvoslását, illetőleg a Tisza medrének megnyugtató rendezését szorgalmazta. Beszédei döntő részben politikai, elsősorban belpolitikai ügyekkel foglalkozott, azok szinte kétharmada ide sorolható. Még az oktatási vagy gazdasági témák esetében sem tudta megkerülni azok konkrét politikai vonatkozásait. Rendszeresen visszatérő témája Bosznia és Hercegovina, valamint a Galíciából nagy tömegekben bevándorolt zsidóság beilleszkedésének ügye. De minden adódó alkalommal felvetette Magyarország politikai függőségének hátrányait. A gazdasági vonatkozású beszédeiben most is visszavisszatért a szőlőket pusztító filoxéravészre. Új elem ez időszakban, a céhek megszüntetése után jó egy évtizeddel, az új ipartörvény, pontosabban az ipartestületek létrehozása. Igen sokszor szólt az iskolai oktatás, jobbára a középiskolai és a felsőfokú képzés aktuális kérdéseiről, de többször szóvá tette a tudományos és művészeti intézmények, főként a színházak gondjait. Az 1881—1884. évi képviselőházi időszakról igen részletes adatokat örökített meg Mikszáth Kálmán parlamenti tudósításaiban. Herman Ottó markáns tevékenysége és nyughatatlan személyisége hamar feltűnhetett az írónak, alig van olyan beszéde, vagy más megnyilvánulása, amelyet általában rokonszenvvel, néha élcelődve ne említett volna meg tudósításaiban. (Ezek közül csak néhányat említek itt, talán többet az elemzések II. fejezetcsoportban.) A ciklus kezdetén 46 éves Herman Ottó köztudott nagyothallását 1881. szeptember 30-án így adta hírül Mikszáth: „Hermán Ottó, ki nagy figyelemmel hallgat oda, nem tudván miről van szó, odaszól Láng Lajoshoz: — Mit tartasz, kérlek a trónbeszédről? — En? Ki beszélne most az ilyen csekélységről?" (Mikszáth összes, 62. 152.). Érdekes egybeesés az, hogy a második ciklusában elmondott első beszédében ismét balkáni vonatkozású ügyben szólt, a'Szerbiával kötendő jogügyi szerződés tervezetével kapcsolatban fejtette ki gondolatait, mondta el aggályait [1]. Beszédét azzal kezdte, hogy sem pártja, sem maga nevében sem fogadja el a törvényjavaslatot. Különösen a 3 cikkellyel voltak gondjai, amelyben az uralkodóra és az uralkodóház különleges helyzetét akarta a törvény biztosítani akkor, amikor ezeket külön nem kötötték ki a korábban, más államokkal megkötött szerződésekben. Támadta a társadalmi előjogokat és az igazságtalan kormányzat politikai lehetőségeit. Beszédét, reá jellemzően, felhasználta függetlenségi eszméinek kifejtésére is: „... a koronás főknek joguk van a népek világos akarata ellen az emberiség megbélyegzésével 100.000-ket hurczolni a csatamezőre, hogy Plevna, Solferino és Francziaország csatamezőin milliók hulljanak el, mért azt sem tudják miért" (1881. december 9. KN. 1881—1884.1. 303—304.). Jó két hónappal később, 1882. február 24-én a kormány a következő törvényjavaslatot terjesztette a Ház elé: „A monarchia déli részén kitört lázadás elnyomására megsza-