Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

mondja — három hétig agitáltam az ő kerületében. Én, t. képviselőház, uti naplóm és Hoitsy Pál t. képviselőtársam tanúságára hivatkozva, ki tudom mutatni azt, hogy én az országgyűlési függetlenségi párt végrehajtó bizottsága küldetésében lementem, hogy ott nem antisemitismus vagy filosemitismus mellett agitáljak, — Istóczy Győző: De a miatt is! Herman Ottó: .... hanem, hogy kifejtsem a függetlenségi párt programját és egyetlenegy vasárnapnál többet Istóczy Győző ur kerületében nem töltöttem; tehát három hét helyett csupán csak egyetlenegy vasárnapot. (Felkiáltások: Ez nem lényeges!) A második vádja az, hogy én három heti agitálás után szükségesnek találtam megugrani. (Derültség.) Istóczy Győző: Igaz! Herman Ottó: Én, t. képviselőház, húsz éve állok a nyilvánosság terén, sokszor vezettem tömegeket; az én actiómban az ellenfél hátamat sohasem látta; hanem én megadom azt az elégtételt Istóczy Győző képviselő urnák, hogy a midőn ő agitál és kitörésre kerül a dolog, ő neki a vezérnek sem hátát, sem arczát a helyszínén nem látta élő ember soha. Istóczy Győző: Mert én nem is agitáltam olyan módon, mint ön a hatvani utczában tette! (Zaj. elnök csenget.) Herman Ottó: Azt hiszem, midőn két érdekelt és szenvedélyes fél engem ellentétes alapon kárhoztat, ott követelhetem magamnak annak elismerését, hogy álláspontom objectiv. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi becsületbe vágó volt Istózy képviselő ur felszólalásában, az az, hogy én a hatvaniutczai kravállok vezetője voltam és ezt Ivánka Imre t. képviselő ur avval a közbekiáltással kisérte, hogy ez igaz. Én t. képviselőház elvállaltam a felelősséget a biró előtt. És én felhívom Ivánka t. képviselő urat épen ugy, mint Itóczy t. képviselő urat, hogy mutassák elém azt a birói ítéletet, a mely ezt reám süti. Mindaddig felfüggesztem véleményemet az ők tisztességi érzetük irányában (Helyeslés a szélső baloldalon.) Istóczy Győző: Azt mások előttem már 209 elégszer mondták, én csak ismételtem. (Mozgás a szélső baloldaon. Halljuk! Halljuk!) Herman Ottó: Az ötödik vád az, hogy én szabadkőmives vagyok. Én megkínálom a t. képviselő urat szobám kulcsával, összes szekrényeim kulcsával s itt felhívást intézek a szabadkőmivesekhez, hogy akár a jelenben voltam-e valaha bármely titkos szövetségnek bármi tekintetben tagja? És súlyt fektetek arra, hogy én semminemű titkos szövetségekben vagy tanácskozásokban nem szoktam részt venni, én nyilvánosan működöm és nyilvánosan vállalom el a felelősséget. A hatodik vád az, hogy én mancuvriroztam ebben a vitában akként, hogy utánam antisemitapártbeli képviselő többé fel ne szólalhasson. Hivatkozom t. ház, a jegyző urakra, a kik engem szólásra feljegyeztek, hogy tegnapelőtt egyesegyedül azért nem óhajtottam beszélni, mert rekedt voltam, de kinyilatkoztattam egyszersmind azt is, hogy ha több képviselő nem iratkozik fel, minthogy én a vitában részt akarok venni, rekedtségem daczára is okvetlenöl fel fogok szólalni. Mivel azonban mások feliratkoztak, elértem azt, hogy tegnap kevésbé rekedt hangon felemelhettem szavam. Különben meg kivánom jegyezni a képviselő umak, hogy ime kisült, hogy én jobban vagyok tájékozva az antisemita-párt erejéről, mint ő, (Derültség.) mert én ugy tudom, hogy sem Széli, sem Kissovich képviselő urak mindeddig nem szóltak, tehát semmi esetre sem maneuvrirozhattam ugy, hogy utánam antisemita-párti képviselő ne szólhasson, (Helyeslés a szélső balodalon.) Magam iránt tartozó kötelességem parancsolta, hogy ezeket felhozzam. (Helyeslés.) 1881—84. 49. Interpellant a szeged—percsórai árvízvédelmi társulat ügyében 1884. január 16. KN. 1881—1884. XIV. 55—56. [55] T. ház! Nagyon sajnálom, hogy a t. közmunka- és közlekedési minister ur nincs jelen; mert reméltem, hogy ő talán azonnal megadhatta volna válaszát egy oly ügyben, a melyet én bizonyos polgárokra nézve rendkívüli sürgősnek tartok. De minthogy nincs itt, interpellatiómat megteszem és kifejezem előre is azon várakozásomat, hogy a t. minister ur a legközelebbi alkalomkor megnyugtató válaszát — legalább olyat remélek — magadja. A ki Szeged legközelebbi múltját ismeri minden bizony nyal emlékezni fog egy szóra, mely a vízvédelem idejében igen gyakran fel-