Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Ha Palmieri tanár, a hegy rázkodásait vizsgálva, meg akarja menteni a közelben lakó népeket a kitörő lávától: akkor nem megy a fumarólákat bedugaszolni, sem pedig nem száll fel a hegy gőze fölé békeangyalként, a mint tette ezt Irányi Dániel képviselőtársam, (Tetszés a szélső balon.) ki magasra felemelkedvén a kitörő kráter felett olajágat lobogtat, azt hivén, hogy feltartóztatja annak kitöréseit (Igaz! a szélső balon.) Nem erről van szó, hanem arról, hogy emeljünk magunk körül erős falakat, kőből épülteket, hogy a mikor a láva kitör, itt álljon egy a katasztropha elhárítására anyagilag és szellemileg kész és képes nemzet. (Ugy van| Ugy van! a szélső baloldalon.) Igaz, látjuk â törvényhozás egész folyásáról, hogy apró-csep- y rő pactálásokkal, engedmények adásával a szlávságot is meglehet nyerni arra, hogy az általa oly annyira gyűlölt magyarságnak most hatalmaskodó embereit bizonyos kellemetlenségből kirántsa. Számtalanszor voltunk tanúi, hogy mikor a jelenlegi kormány már ingadozni kezdett, a Zágrábból feltelegrafált szavazatok itt megjelenvén, megmentették (Ellentmondások jobbfelől. Balfelől: helyeslés és közbeszólások: Bosnia!) De hogy ez lenne az a mód, az az ut, melyen Magyarországon a nemzetiségi kérdés ugy a mint a külső befolyás révén most Horvátországban fel van vetve, elenyésztessék, azt határozottan tagadom. Mert a ki a dolog mélyére iparkodik tekinteni, annak vissza kell menni az egész modern társadalom fejlődésére és akkor ki fogja vonni azt, hogy a nemzetiségi kérdés nem ugy oldható meg, mint azt itt megszokták kisérleni és megszokták kisérleni a monarchia másik felében is. Ez egyenes folyománya a modern időszak legnagyobb evolutiójának, az 1789-iki elveknek, a melyek meghozták azt, hogy a feudalismus eltöröltetett az individualitás és előre lépett a nemzetiségi kérdés, mint minden nemzetnek természetes törekvésének útja. Ez természetes folyomány. Minden nemzetiségi kérdés megbirálásánál egyik fődolog az, hogy a társadalomra, civilisatióra legyünk tekintettel és különböztessük meg azon nemzetiségeket, melyek a civilisatio haladását biztosítják. A melyek ezt nem biztosítják, sőt lerontani iparkodnának, azokkal szemben, ha a civilisatio békés utja nem elég, nem Irányi t. barátom békülékenységére, hanem a fegyver az eszköz és semmi más. (Igaz! a szélsőbalon.) T. ház! Én kimondtam, hogy Magyarország a bajból való kimenekülését semmiben másban nem látom, mint ha Magyarország az ő igaz [97] határai közt mint önálló állam itt áll, mely mint önczél saját létét biztosítani igyekezik. Más megoldási módot én, t. ház, nem ismerek. Én követelem a horvát-magyar kiegyezés revisióját még pedig oly alakban, hogy a Magyarországhoz valóságosan tartozó részek, melyek 1848 óta az országtól elvétettek, Magyarországhoz visszacsatoltassanak; és ha a horvátok, mint politikai nemzet, fölvetik létjogukat és azt hiszik, hogy a magok lábán meg bimak állni, hogy ők nem lesznek kénytelenek jönni sem Magyarországhoz, sem sehova, hogy az ő közigazgatásukat más nemzetek pénzén folytathassák, (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon) ha elég erősek arra: én részemről azt mondom, menjenek világgá, csatlakozzanak a nagy szláv mozgalomhoz. Mert bocsásson meg t. barátom Irányi, de hiú ábránd azt hinni akarni, hogy azokban a válságos perczekben, melyekre Magyarországnak szerintem is nagyon biztos kilátása van, a horvátok velünk egy táborban lesznek. A nemzetiségi kérdés felvetése ezt a dolgot örök időkre lehetetlenné tette. 1848 még intőén néz reánk és még intőbben nézhet Irányi t. képviselőtársamra, mint a ki az akkori események igen tevékeny rendezője, szervezője és résztvevője volt. Én nem birom kivenni azt, hogy honnan meríti optimismusát arra nézve, hogy a szlávságot valaha katastropha idején mi a mi táborunkban lássuk? T. ház! Ezen népconglomeratum, melyet az u. n. magyar-osztrák monarchia képez, csak egyféleképen tartható össze. Az erre vonatkozó experimentatió szemeink előtt folyik le. Egy dynastia uralkodik egy conglomeratum felett. Milyen elvek szerint, milyen törekvések azok, melyek ezen dynastiát vezérlik itt és vezérelhetik másutt? Divide et impera: a nemzetiségnek kölcsönösen egymástól való távoltartása, egyes nemzetiségek által más nemzetiségek felett való suprematia gyakorlása. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Mi az t. ház, mely a dynastiát mindig arra indítja, hogy ne a történetileg, szabadság felé hajló magyarságnak fogja pártját, hogy ne annak érdekeit igyekezett istápolni, hanem hogy mindig kikereste és kikeresi magának azon. u. n. érdekes nemzetiségeket, melyek közé a horvátok is tartoznak? Teszi azt azért, mert a hata-