Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

nek ifjúsága megkapja a meghívást, megjelenik a temetés helyén: elutasíttatik brutalitással, elutasittatik sértéssel; és akkor azt mondják; rendnek muszáj lenni; sőt mondják, ezeknek az ifjaknak meg kellett volna hunyászkodni és ezeket az ifjakat hurczolják most törvényszék elé. Én pedig azt mondom, hogy akkor ütött ennek a nemzetnek végórája, ha Magyarország ifjúsága bárkitől meghunyászkodással brutalitást szenvedne és elfogadna, midőn a brutalitása, erőszakosságra semmiféle jogezím nem létezik. (Ugy van! a szélső balon.) És hogy ott csinálták, meg fogják csinálni és csinálják már részben most is, a mint az előttem már kifejtett, a központosított zsandári intézménynyel, mert az nem fogja lesni sohasem, mit kivan a közbiztonság, mit kivan a polgár jóléte, hanem azt, hogy mit parancsol az a bureau, melynek absolute tudomása a viszonyokról nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) ... 1881—84. 3. Istóczy György mentelmi ügyéről 1883. május 21. KN. 1881—1884. XII. 476 — 477. ... [476] Tekintetbe véve azt, hogy a magyar társadalomban a zsidó—kérdés tagadhatatlanul lüktet s hogy immár ennek szellemi vezetője, kinek nemcsak ez országban van bizonyos jelentősége, hanem már a külföldön is kidomborodott s áll most a parlament előtt a maga sajtóügyével; azt hiszem, e dolgon már könnyú szerével egyszerűen átsurranni nem lehet. A t. előadó ur rosszul fogta fel a szerepét, épen ugy, mint feladatát a mentelmi bizottság. Mert nem bíráskodásról van nála szó, nem ítéletet volt hivatva mondani a bizottság, hanem mint jury, nem csak az előtte fekvő sorokra volt szabad ítéletét alapítani, hanem minden körülményt egybevetve kellett volna eljárnia kitüntetni és kimutatni azt, hogy a jelen esetben fenforog-e zaklatás, igen vagy nem? (Ugy van! a szélső balon.) Constatálom t. ház, hogy a bizottság jelentésében ez a szó „zaklatás" egyáltalában nem fordul elő és hogy a bizottság hivatása a házszabályok szellemében főképen az: constatálni, hogy forog-e fenn zaklatás vagy sem. (Ugy van! a szélső balon.) No már t. képviselőház, a biró a ház plénuma azon jelentés alapján, a melyet az előző ur a bizottság nevében előterjeszt. Ámde a felületesség netovábbja van elérve azon előterjesztésben, mert egész Magyarország tudja azt, hogy Magyarországon három esztendő óta jelenik meg egy folyóirat, a melynek czime „12 röpirat" és a mely első számától az utolsóig folytonos következetességgel izgat a zsidóság ellen. Honnan van az t. ház, hogy ezen irodalmi vállalatnak csak egy czikke vétetik üldözés alá, mikor ez csak egy lánczszem egy rendszerben, egy sorozatban? Hát nem közelít a gyanú t. ház, hogy miután constatálva van, hogy ezen folyóirat folyvást izgat és zaklat, kitűz oly czélokat, a melyek a sajtó-törvénybe ütköznek és hogy ezelőtt az államügyészség soha nem talált okot arra, hogy ezen folyóiratot megtámadja, hogy ez azért történt, mert annak szerkesztője és az antisemita mozgalom vezetője Istóczy Győző képviselő ur azokról a padokról támogatta a kormányt. És talán az ercsii határban clhagzott kettős baklövés (Élénk derültség.) elég arra, hogy egy ország igazságszolgáltatása egészen máskép lássa már most a dolgokat. (Halljuk! Halljuk!) És íme, mikor Istóczy képviselő ur kilép a kormánypártból, felébred az államügyészségben az a kötelességérzet és üldözőbe veszi azt a czikket. Azt hiszem t. ház, hogy mégis csak megfelelne a ház méltóságának, hogy ne úgy bíráljon el egy dolgot, hanem máskép. Én t. ház, vállalkozom arra, hogy az incriminait czikket megbírálva, ad absurdum vezessem. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, megengedi a t. ház, hogy a magyar nemzet szabadságharczából egy történeti reminiscentiát idézzek fel. (Halljuk! Halljuk!) Egyik legeredetibb legtőrőlmetszettebb alakja a márcziusi napoknak Sükey volt. A hagyomány fentartotta azt, hogy midőn a forrongó és zajongó nép Ghyczy Kálmánt kívánta meghallgatni. Ghyczy beszélni kezdett és beszélt, mint mondani szokás okosan. Erre Sükey azt mondta, menjünk el innen, ez az ember okosan beszél, okosan beszélő emberrel pedig forradalmat csinálni nem lehet. (Élénk derültség.) Megfordítva áll a dolog a jelen esetben. (Halljuk! Halljuk!) a ki akkor, a mikor a társadalom nem forrong, a mikor a társadalomban semmiféle izgató eszmék nem lüktetnek; a mikor késélre az ügyek állítva nincsenek, bolondokat beszél; (Élénk derültség) no hát az forra-