Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

értékel te:„ így arendőrségnekjelenlegieljárásátazj el lemzileginkábbhogyh an épcsődület van, soha sem szólíttatik fel a tömeg a rendőrség ... által ... a szétoszlásra, a mint az mindenütt megtörténik; és innen származik, hogy miután ezen figyelmeztető felszólítások elmaradnak, mindjárt a legvégső eszköz, ti. akár a honvédség, akár a katonaság kirendeltetik." Ez pedig inkább felingerii a magyar embert — vonta le a következtetést Herman Ottó. És itt példaképpen visszautalt a tavaly (1879) januárban megtörtént esetre, amikoris egy szerinte bp. 80 személyes békésen tüntető csoportot csak a tűzparancs kiadásával tudtak szétoszlása bírni. A törvény idevonatkozó 31. §. második bekezdését így kívánta megváltoztatni: „midőn a rendőrség intés és végső határozott felszólítás útján sem boldogul, karhatalma pedig a béke és rend fenntartására, illetőleg helyreállítására merőben elégtelen" csak akkor jogosult más erőt igénybevenni. Ennek alkalmazása esetén is előre kell — javasolta továbbá Herman Ottó — a tüntetőket erről tájékoztatni, a katonaságnak pedig dobszóval és harsonával köteles utoljára felhívni a tömeg figyelmét a szétoszlásra (KN. 1878—81. XVII. 7—8, 14—15.). Az 1878—188l-es ülésszak utolsó hónapjaiban három szegedi vonatkozású ügyért is harcba szállt. Április l-jén a kormány a szegedi kormánybiztosság megbízatásának meghosszabbításának ügyét tűzte a képviselőház elé [18]. Az intézményt 1879-ben, az emlékezetes szegedi árvízzel előállott rendkívüli állapotok hathatósabb segítésére hozták létre. Herman Ottó nem értett egyet a kormánybiztosság további fenntartásával, idevonatkozóan így érvelt: „A kir. biztosság eddig teljesített feladatai körülbelül a következők: a városnak a víztől való megmentése. Az megtörtént. További teendője volt általánosságban azon intézkedések, melyek a lakosságot a katastropha után illették; könyöradományok kiosztása, kölcsön szerzése. Ez mind megvan. A kisajátítások megvannak. A politikai beosztás választókerületekre már szintén megvan." A város életének újjászervezését „egy jól szervezett közmunkatanács" jobban tudja teljesíteni. A királyi biztosság intézménye csak rendkívüli esetekben indokolt: „Én azt elismerem, hogy vannak rendkívüli események, hogy van imminens esemény, van katastropha, a midőn a közönség át van hatva a félelem által s így ott a diktatúra indokolva van." Sokakat meggyőzött a közölt „kimutatás" — mondta. „Engem nem győzött volna meg, mert én minden diktatúrának határozott ellensége vagyok." Hiányolta viszont a „számadatokra alapított olyan kimutatást, a hol az eddig teljesített munkálatok s a még teendők úgy vannak kimutatva", hogy azok akik a munkálatokat továbbfolytatják jól ki tudjanak igazodni (KN. 1878—81. XVII. 197—198.). 1881. május 2-án terjesztették a Ház elé „a Szeged sz. kir. város országgyűlési képviselőválasztó kerületeinek új beosztásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslatot". A közigazgatási bizottság előadója elmondotta, hogy múlt év december 11-én Szeged város közgyűlése másként óhajtja meghúzni a két választókerület határát, melynek az aktualitását az árvíz utáni átrendeződés teremtette meg. Herman Ottó jól ismervén az indítékokat keményen elutasította a javaslatot [19]: „És én ebben az egész kerület-beosztási ügyben nem látok egyebet, mint az ily mérsékelt pressiot a következő választásokra nézve, hogy Szeged város belső kerülete biztosítva legyen a kormánypárt számára." A választókerület határa a körút lett volna. A törvényjavaslat vitáján egy igen érdekes ötletet vetett