Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

1881—84. 9. Az egyetemek helyzetéről és az egyetemi oktatásról 1882. február 14. KN. 1881—1884. III. 35—39. ... [36] Avval vádol a t. minister ur, midőn egy szellemi proletariátus nevelését hoztam fel, hogy én voltaképen a kaszt-rendszert akarom behozni, midőn azt mondom, hogy ne méltóztassék oly nagy tömegben kiképeztetni a tanárokat, midőn nem tudják azokat alkalmazni, mert nincsenek megfelelő számú tanodák. A t. minister ur iparkodott a házat megkacagtatni, mert ő is mestere annak, hogy a ki a kaczagókat a maga pártjára tudja hódítani, az már fél győzelmet aratott; azt mondja, hogy ezen elvet ugy is lehetne alkalmazni, hogy minden ügyvéd követelhetné, hogy neki per adassék. Bocsánatot kérek, t. minister ur hiszen, általános a panasz, hogy az ügyvédeket is csak ugy nevelték tömegesen, hogy már most semmiféle perök nem lehet és azon a pályán is kezdődik már a proletariátus, mely nagyon veszedelmes kezd lenni. Es a tanügy terén! Hát tanulmányozza az igen t. minister ur például Svájcz állapotát; mily gondossággal válogatják meg ott a fiatal embereket, kik a tanári pályára képeztetnek. Hogy figyelik meg, meg van-e bennük Pestalozzi szelleméből valami, mert nem elég a diploma, a melyet könnyen lehet kapni, hanem hivatással is kell birni. És mily gondosan határozzák meg a számot, minthogy tudják, hogy évenként átlag véve hányat alkalmazhatnak, mikép kell azt korlátozni és berendezni. Nem kasztról van szó, hanem arról, hogy ne csábíttassanak a vizsgák megkönnyítése által megfontolatlan ifjak oly pályára, a mely kenyeret csak egy bizonyos számnak adhat; hogy azután az életbe lépve, kidobva mint czélttévesztett problematikus existentiák, esetleg veszélyeztessék a társadalmat magát. Azt mondja a minister ur, az egyetem ötletéből s ugy állítja oda a dolgot, mintha én azt mondottam volna, hogy egyes tanároknál egy tantárgyra 819, illetőleg 896 hallgató van beirva. Bocsánatot kérek, de ha a minister ur azt mondja, akkor elmulasztotta beszédemnek illető részét egy kis figyelemmel kisérni vagy megolvasni; mert én határozottan azt állitottam, hogy vannak tanárok, kiknél a hallgatók összes száma 819, illetőleg 896 és phisikai lehetetlenség a colloquiumra való tekintetből ily óriási számot kiképezni. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Vannak auditóriumok 3-400 főből állók oly tanszakoknál, hol nem elegendő a tanár részéről a szóbeli előadás, hanem a hol demonstrative kell hogy tartsa az előadását, a hol scalpellel kell dolgoznia, itt a képtelenség! Ezekre a tanszakokra, ugy mint boncztanra, de a jogi karnál is vannak parallel tanszékek felállítva, ezt én igen jól tudom; de én egyszersmind arra kértem a minister urat, hogy vizsgáltassa meg, győződjék meg a beiratkozások alkalmával, hogy a parallel tanszékeknél az egyetemi szellem alacsony niveauja következtében, iszonyatos corruptió hatása kezd mutatkozni s ez származik onnan, hogy az egymással versengő tanárok kölcsönösen buktatják meg egymás hallgatóit s ennek folytán következik be az, méltóztassék meggyőződni a beiratkozásoknál hogy a hallgató félvén a bukástól, az egyik és másik tanárnál beiratja magát, hogy mind a kettő kegyét kiérdemelje. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.)... Méltóztassék minister ur a vizsgarendszert megvizsgálni a maga valósága szerint és méltóztassék kiválogatni a valósággal hivatott ifjakat, hogy csak ezek jöjjenek az egyetemre és akkor nem fog bekövetkezni az — bár itt sem találta el a baj valódi okát — hogy az ifjúságban nincs tanulási kedv, hogy neki bizonyos kényszerrendszabályokat kellett behoznia, mert az ifjúság járt vadászni mulatni stb. A valódi ok nem itt rejlik, hanem azon alacsony tudományos niveaun, a melyen jelenleg Magyarországon az akadémiák, kiváltképen pedig a budapesti egyetem áll. Ám tegyen oda a minister ur csak oly tanárokat, kiknek előadásai valósággal a tudomány iránti szeretetből át vannak hatva, a kik a tudomány terjesztésében és az ifjúság vezetésében kitüntetik magukat és akkor legott fog változni nagyban és egészben és részleteiben az egész egyetemi élet [37] A t. minster ur kinevezte Dr. Hampel urat az ókori történelem tanszékére, holott őt mindnyájunknak mint kitűnő archaeologot van szerencsénk tisztelni; kinevezte a tanári kar akarata ellenére, holott az ő folyamodványához semmiféle kimutatás csatolva nem volt, hogy ő az ókori történelemmel egyáltalában foglalkozott volna. ... A mi a tandij kérdését illeti t. ház, hát én számitást tettem normális alapon, hogy menynyibe kerül egy orvosnövendék kiképzése és