Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
annak az összegnek hányadrésze foly a tanárok zsebébe. (Halljuk!) A tandíj 5 év alatt kitesz 362 frt 25 krajczárt; még pedig I. félév: 33.60, II. félév: 33.60, III. félév: 42, IV. félév: 42, V. félév: 50.40, VI. félév: 42, VII. félév: 34.65, VIII. félév 30.45, IX. félév: 33.06, X. félév: 23.10; ehhez jön a szigorlati és a felavatási pénz kerekszámban 250 frt, ebből a 250 frtból 30 frt foly a kari pénztárba, a melynek rendeltetésére nézve én egyáltalán semmi felvilágosítást nyerni nem tudtam. ... [38] Felhozom a tudományegyetemmel szemben a műegyetemet. Méltóztassék azt is megvizsgálni, tessék megnézni, mily egyetértés van ott a tanári karban, mindnyájan egyek törekvéseikben. De nincs is tanpénz oly értelemben, mint az egyetemen; ott a tanpénz befolyt a műegyetem pénztárába és méltányos kulcs szerint részesülnek abban a tanárok egyformán. Ott nem támadhat kenyéririgység, a mit másutt tapasztalunk, hol az egyik tanárnak 8-10 hallgatója van, a másik pedig összecsődít magának mindenféle fogással 3-400-at. A műegyetemen nincs ily tanpénz és innen van az intézet egészséges szelleme. ... Hogy kimutassam, mily felfogás uralkodik általában bizonyos szakok kezelésére nézve, megmondom, hogy nem tartom lehetségesnek, hogy ma Európában létezzék állattannal foglalkozó ember, a ki elvállalja az egyetemen az összes aldisciplinák előadását. Nem adhatja elő azokat azért sem, mert oly ifjak vannak ott, a kiknek más-másnemű aldisciplinákra van szükségök, nem lehet hogy valaki egy kalap alá vonja az orvosnövendékeket, kiknek összehasonlító boncztanra és szövettanra van szükségek, a bölcsészekkel, kiknek systhematicában nagyobb jártasságot kell szerezniök, sőt még a gyógyszerészeket is, kiknek egészen más ismeretekre van szükségük az állattanból, s az a tanár nem tűr meg maga mellett magántanárt s a parallel cathedra nem állíttatik föl. Erre fektettem [39] a fősúlyt s erre a t. minister ur egyáltalán egy szóval sem reflectált. ... 1881—84. 10. Interpelláció a Schulverein ügyről 1882. február 15. KN. 1881—1884. III., 68—71. [68] T. képviselőház! (Halljuk!) Semmi kétség, hogy e ház t. tagjainak élénk emlékezetében van az a vita, a mely a ministerelnöki költségvetés tárgyalása alkalmával általam itt e házban indíttatott és a mely azokra a mozgalmakra czélzott, a melyek jelenleg Németországban a magyar nemzet és egyáltalán a magyar nemzetiség ellen szitogattatnak. (Halljuk!)... [69] Én kíváncsi voltam, hogy voltaképen ezen németországi üzelmeknek, a mennyire a nyilvánosság előtt folyt, mindeddig nem mutatták ki voltakép intentiójukat, azt kétségbe nem vonhatta senki sem. Hiszen nem éreztük magunkat indíttatva azon egylet alapszabályai elolvasására, a mely, mintha humanistikus, úgyszólván jótékonysági egylet volna, körülbelől oly értelemben, mint a Gustav Adolf Verein, a mely eltekintve minden nemzetiségi állásponttól, ott segít, a hol a jótékonyság csakugyan azt jónak és helyesnek találja, mely épen csak a segítséget akarja és nem a mellékczélokat hajhászsza, nem éreztük indíttatva magunkat gonosz czélzatokat föltenni. De én még azt is láttam, hogy ezen mozgalomnak szitói folytonfolyvást azt hangoztatják, hogy a mozgalom éle korántsem Magyarország ellen irányul és fordul, hanem folyik általában a németekért, ugy hogy a német nemzetiséget a németség érdekében, mindenütt a föld kerekségén, a hol németek vannak, érvényesitse. Hanem ez mind csak látszat t. ház, mert én constatálni kivánom, hogy akár a német napisajtó bármily csekély orgánumát, — akár azon családok számára szerkesztett mulattató folyóiratokat, melyek Németországban, — ismeretes dolog, — hogy mily nagy mértékben vannak a társadalomban, akár végre a nagy politikai lapjaikat tekintsük, azok mind folyvást kizárólag Magyarország ellen lázítanak, Magyarország ellen intézik ezt a mozgalmat. Hogy én a t. házat e tekintetben kétségbe ne hagyjam, ime itt van egy kis lap, a „Neueste Nachrichten", a mely kiváltképen az iparosok és kereskedők közt van elterjedve, ez nyíltan a következőket mondja: „Angeaichts der oben berührten Thatsachen und im Hinblick auf die empörenden Zustnde, unter denen die
