Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

nem kell. Nekem tökéletesen mindegy, én mindig az eredményt nézem, nekem az mindegy, akár párt-absolutismus uralkodik, akár az önkény veszi ki pénzemet a zsebemből, akár pedig egy absolutistikus párt által hozott törvény alapján vétetik az ki, az tökéletesen mindegy, az eredmény egy: szegény ember leszek. Az állam ily magyarázata által egyre megy ki a dolog. Az ország népe szegényedik, hanyatlik, dolgozik szünet nélkül, nem tud boldogulni és ime akadnak ezen constatait tényeknek hirdetői, a kik azt mondják, hogy hiszen államod gazdagodik, lásd s beruházásokat, az institutiókat, lásd mily fény van azokban. De t. uraim, ez a nép első sorban meg akar élni. Az kenyérért kiált és önök adnak neki kenyér helyett műfaragványokat és adnak neki új egyenruhát és mikor só kell neki, akkor felfedezik az aczélbronzot és mikor gyermekeit akarja oktattatni, ott a Wemdl-fegyver. Ez a bürokratákkal megterhelt államszervezet; és évről évre szaporítják ezt a dőzsölő hadat, a melyet az a nép fentartani kénytelen és köteles. Ez a felfogás annyit jelent, mintha egy elcsigázott beteg ember testére önök egy középkori lovagnak összes szerszámait reáaggatják és azt mondják, hogy mily fényesen vagy te felszerelve, téged senki nem bánthat! (Ugy van! a szélső baloldalon.) No, én köszönöm az államnak ily fogalmát. ... De a t. műegyetemi tanár ur azt mondta, hogy hiszen vannak gazdasági tanintézeteink, vannak akadémiáink, miért nem megy oda az ifjúság, miért nem tanul gazdaságot, miért nem lép erre a pályára? Hát én, t. ház, csakugyan utánna jártam, megnéztem a tantervet és látom, hogy vannak számos ifjak, a kik kiképzést nyertek gazdasági tanintézeteinkben, de azért nem mennek oda, mert ott nem a gyakorlati élet számára nevelnek, ott nem Magyarország természeti viszonyaihoz alkalmazott gazdaságot tanítanak, hanem úgynevezett bohenheimi és bécsi Hochschule tudományos gazdaságot (Derültség a szélső baloldalon.) és innen van azon jelenség, hogy daczára annak, hogy akadémiáink évenkint nagy számmal bocsájtják ki az ifjakat a társadalomba, a magyar gazdaság mégis az empiricus és a gyakorlati gazdák kezében van. A mostani ifjú gazdák sem nem képesek jókor reggel felkelni, sem a strapátiókat nem állhatják ki, mert azt mondják, mi nem tanulunk gazdaságot, hanem gazdasági tudományt. Tisztelem, becsülöm én, hogy vannak gazdasági tudósok, nem is existálhatna nélkülök a gazdaság. De azt a hallatlan elvet felállítani, hogy mi minden évben akarunk három-négy ezer tudóst nevelni az országnak; ez a proletariátus olyan szaporítása, melynél én a világon nagyobb képtelenséget nem ismerek. Majd lesz alkalmam az egyetemi budget tárgyalásakor a közoktatási minister umak épen ilyen [148] irányba kifejtett tevékenységéről szólani. Meg kell változtatni a tanrendszert s ne méltóztassanak gondolni, hogy existait valaha akadémia a világon, mely képes volt gazdasági tudóst nevelni. A tudóst nem nevelik: az születik. (Élénk derültség jobbfelől.) Meg van a szellemnek az ereje és annak nem szükséges más, mint az alkalom és megtalálja önállóan a maga útját s legbecsesebb része az, hogy a saját maga erején tovább megy. Ezt akadémián nem lehet elérni. Méltóztassanak a gyakorlati élet, a szükség számára jó, megbízható gazdákat nevelni, akkor Magyarország gazdaságai egy évtized alatt át fognak alakulni s az igazi bevételi források előállanak. Következik az administrátió, melyre nézve az a párt, melyhez tartozom s én magam is, meg van állapodva, hogy mit akar. Mi a megyében még ma is igenis az alkotmányosság bástyáját látjuk. Nem a mai meghamisított megyében, hanem a valóságos megyében, melynek autonómiája meghamisítva nincs. És én kinyilatkoztatom, hogy mindaddig, mig Magyarország államilag teljesen biztosítva nincs, mig az állam nem önálló és független minden tekintetben: addig egyetlen keretet sem bontok fel, mely arra alkalmas, hogy ott a magyarság találkozzék, esetleges experimentumokkal szemben állást foglaljon. A t. szomszéd ellenzék részéről különösen, mondhatom Grünwald képviselő ur vezetése alatt bontatott ki a lobogó, melyre rá van írva az administrativ reform és a kinevezési rendszer behoztala. T. ház! Én ugy képzelem magamban, hogy az emberben, bármenynyit tanuljon, ifjúkori emlékeiből mindig megmarad valami, mit ő azután a gyakorlati életben, mint valami eszményt szeretne keresni, megvalósítani. Igen el tud képzelni magának Grünwald képviselő ur egy kinevezett administrativ apparátust. Grünwald képviselő ur, ha jól tudom, született Besztercebányán, hol a kohászat és bányászat centrálisáivá van, hol egy valósággal példányszerűen szervezett tisztikar vezeti az ügyeket. Az apparatus minden tagja a gyakornoktól a főnökig egyenlő qualificatióval bir, végezte ti. a selmec-