Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
1878—81. 4. A zsidó lakosság helyzetéről, a modernizá cióról és az asszimilációról 1880. márczius 11. 1878—81. XI. 46—50. [46] T. ház! (Zaj. Halljuk.) A napirenden lévő kérdéshez, t. ház, sem jogi, sem az alapítvány más természetét illető szempontból hozzá szólni nem akarok, hanem szólni akarok a kérdés socialis oldalához annyival inkább mert a t. előttem szólott, a rumi kerület érdemes képviselője, Istóczky Győző ur, itt a képviselőház kebelében egy egészen külön álló speciális emberfajról tett említést s én magam részéről, ki igyekeztem, hogy magamnak a fajfogalom definitiója iránti tiszta fogalmat szerezzek, (Halljuk!) most leszek bátor egynéhány megjegyzést erre nézve is tenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt azonban azt kívánom kinyilatkozatni, hogy ezennel én is, pártomra való tekintettel, a dissidensek közé sorakozom, a mennyiben nem pártolhatom a Hegedűs László t. barátom által benyújtott indítványt; nem pártolhatom azon egyszerű oknál fogva, mert a neológ és orthodox pártok, vagy akár felekezetek mozgalma még tart, még befejezve nincs és igy mindaddig, mig ezen mozgalom meg nem állapodott, mig emberileg az illető elemek meg nem határolhatók, mindaddig az alapok felosztásáról nézetem szerint szó sem lehet. Ez ez első érv. A másik az, hogy mindaddig, mig a felekezetek, vagy pártok versengése tart, mig a zsidóság, mint olyan, társadalmilag egy bizonyos állást elfoglal, mindaddig a magyar államhatalomnak [47] akarom vindicálni mindazon eszközöket, melyek kiváltkép a népnevelésre fordittatnak. Istóczky Győző t. képviselő ur állítja fel a zsidó-faj fogalmat, mint ha ez valami deus ex machina, nem tudom, melyik égi testről egyszerre a földre zuhant volna minden ok nélkül és minden fejlődési processus nélkül, sőt hogy ugy jelent meg a föld kerekségén, minden általa oly élénken kárhoztatott tulajdonokkal együtt. Elismerem, hogy a zsidóságnak, mint olyannak, vannak tulajdonai, melyek összeütköznek az államalkotó népek tulajdonaival. De midőn ezt constatálom, egyszersmind azt a kérdést intézem magamhoz, mikép keletkeztek ezen Istóczky által oly élénken kárhoztatott tulajdonok? Molnár Aladár t. képviselőtársam az ő igen kitűnő és mindenesetre mérték adó beszédében megemlékezett azon sárga foltról, melylyel régebben bizonyos társadalmakban a zsidót megszokták jelölni, mi azt jelenti, hogy ki volt lökve a társadalomból, minden jóból, meg volt fosztva mindazon eszközöktől, melyek a modern civilisatiót megteremtették. Ha már faj-fogalomról van szó, méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a descendens-theoria azt mondja, hogy bizonyos viszonyoknak idő során tartó nyomása alatt átalakul a szervezet, egészen új tulajdonságokat vesz fel s ha ez igy van, következik az, hogy ott, hol a rosz tulajdonságok ily viszonyok nyomása alatt keletkeztek, időre van szükség, az illető nyomásnak csökkenie kell, hogy azon elem a maga emberi formájába, a társadalomba ismét viszatérhessen. Ott van, t. képviselő ur, az a népszerű példa, hogy az angol, a ki galambokat nevel, egynehány esztendő alatt a közönséges columba liviából golyvás galambot tud csinálni. És mi történik? Mihelyt ezen erőszak megszűnik, melyet a fajra a tenyésztés által gyakorol, bekövetkezik az, hogy a golyvás galamb az idő bizonyos folyamata alatt a szabadságnak átengedtetve, ismét visszatér az ő rendes természetes, az ő igazi faji formájába. Ily szempontból tekintve a dolgot, én igenis azt találom, hogy azon nyomásnak, sőt még annak utolsó maradványának is, mely a zsidóságra a művelt európai társadalom közepette — a magyart is ide számítom, — mondom az utolsó nyomásnak is nemcsak csökkenni, de megsemmisülnie kell. Én, e szerint az ily körülmények köztt a rendszeres classificatiót csak igy fogadom el, a mint kifejeztem s én kivánom a zsidóságnak a Darwin-elmélet értelmében való reducalását, azaz, a magyar elemmel való assimilatióját. (Istóczky Győző (közbeszól): Csak lehetne, de nem lehet!) A midőn és ezt kifejeztem, elmondom t. ház, egyszersmind azt is; melyek azok a tulajdonok, a melyek idősorán a nyomás alatt kifejlődtek, a melyek a zsidóságot sok tekintetben más vegyes fajú elemekkel hozzák összeütközésbe. Az első kifogás, melyet a rumi kerület t. képviselője fel szokott hozni, az uralomvágy mellet, a melyet azonban sohasem bizonyított be tényleg, az, hogy a zsidók csupán csak lucrativ vállalkozások iránt birnak fogékonysággal. Ez igaz, ez tény, ezt tagadni nem lehet; de
