Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

ez a lucrativ hajlam éppen azon nyomásnak eredménye, melyről beszédem elején megemlékeztem, ti. hogy kitagadtatott a zsidóság a társadalomban való minden részvételtől, hogy nem adatott meg neki a rög föld, hol bölcsőjét ringathassa, hol lábát megvethesse. Minden jogtól megfosztva, neki szükségszerüleg arra az útra kellett lépnie, a hol megélhetett, mert ha mindentől megfosztjuk is az individumot, ettől megfosztani nem lehet. Itt az önfenntartási ösztön lépett érvénybe és az terelte a zsidóságot oda, a hol ma a t. képviselő ur annyi kárhoztatni valót talál benne. Ez oka annak, a mit mindenkor constatálni kell, hogy tényleg ott, a hol a zsidóság assimilatiója még csekély, a zsidóság határozottan kerül bizonyos hivatási köröket, a melyektől a társadalmi fontosságot az emberi szellem előhaladása tekintetében megtagadni nem lehet. A tudományos disciplinák körében akár, hányat tudnék megnevezni, a melynek mívelői köztt egyetlen zsidót absolute találni nem lehet s ezen körök éppen azok, a melyek a lucrativitás jellegével nem birnak. E lucrativ hajlam hozza magával, hogy épp oly társadalomban, mint a mienk, a hol még a cultura nem egyenlítette ki a szellemi niveaux-t, a zsidóságban magában is tapasztalunk ily különbségeket és az érdekkörök szerint bizonyos rendszert az ő saját üzletérdekük, vagyonosodásuk megszerzésére. Találunk számtalan családot, a melyek bizonyos üzérkedést és foglalkozást űznek s a melyek valósággal egymás köztt felosztották az országot, úgyannyira, hogy ugyanazon nevű embereket ugyanazon üzlet mellett megtaláljuk épp ugy az alföldön, mint a Kárpátok alján, mint mindenütt. A második dolog, a mely miatt megvallom, t. ház nem egyszer megdöbbentem, mert ez annak a lappangó és feneketlen gyűlöletnek kútforrása, a melyet népünk bizonyos vidéken csakugyan kitüntet a zsidóság ellen, az alkalomszerzés adósságcsinálásra. Megdöbbentő példák e tekintetben csakugyan azok voltak leginkább, midőn az emancipátió következtében a zsidóság bizonyos kincstári vállalatokba és bányavárosokba letelepedhetett, a hol csakugyan említhetnék számos példát arra, hogy a legrövidebb idő alatt, nem többé az illető munkások, hanem a kölcsönző zsidóság vette fel az illető munkások 48 összes fizetését. Ez tény és ha a t. ház kívánja készen állok néhány esetet felsorolni. Mindaddig tehát, mig az elvegyülés, az assimilatió kellőképen nem történik meg, mindaddig én a zsidókérdést itt Magyarországon csupán csak állami szempontból kívánom felfogni, tárgyalni és minden intézkedést ahhoz alkalmazni. Hogy miképen segíthetjük elő ezt az assimilatiót? Az államnak kötelessége azokat az akadályokat lerombolni, a melyek a haladást egyáltalában késleltetik, vagy éppen akadályozzák. A zsidóságnak viszont kötelessége azokat az akadályokat elhárítani, a melyeket csak ő háríthat el. Mit hárított el eddig az állam? Az állam kimondta a jogegyenlőséget, kimondta a vallástürelmet. Adja még meg a polgári házasságot, még pedig az én nézetem szerint a kötelezőt s akkor az állam a maga részéről megtett mindent, a mit a zsidóság érdekében megtehetett. Mi tartozik magára a zsidóságra? Mily kötelességek várnak arra? Mindazon válaszfalakat, a melyeket a vallás elavult tételei felállitottak, le kell rombolniuk, teljes őszinteséggel magyarokká kell lenniök, még pedig szokásban, nyelvben és gondolkodásban. Fősúlyt pedig a következő pontokra fektetek. Mint már mondám, első sorban a polgári házasság, mely azután az elegyedést előmozdítja, második sorban a magyar nevelés. És éppen ez az a körülmény, a melynél fogva én pártolom, hogy a vita tárgyát képező alap ezentúl is a magyar kormányhatalom kezében maradjon, hogy azt kellőképen kezelhesse. Ezt azonban nem ugy kívánom értelmezni, mint azt — veszem észre — némelyek hangsúlyozták, mint hogy ha itt a magyar képviselőház és a jelenlegi vallás és közoktatásügyi minister ur köztti viszonyról lenne szó; nem, mert én csak a napokban fejeztem ki szavazatommal határozottan, hogy én a minister ur iránt bizalommal nem viseltetem: hanem egyáltalában a magyar államhatalmat értem, a mely, nem tegnapi, nem holnapi, a mi volt és a minek maradnia kell mindig. Reform a zsidóság kebelében. (Halljuk! Halljuk!) Ez, t. ház lényeges és fontos ügy, a melyre a ház figyelmét felhívom. A mint kifejtettem, meggyőződésem szerint az állam, az egyetlen polgári házasság kivételével, megadta azon