Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK
Kezdetben afféle mindenes cseléd volt a ruszin fiú, aztán önállóbb feladatot is kapott az állatok körül, fuvarban, szántóföldön, attól függően, hogy menynyire volt önálló, s mennyire bízott meg benne a gazda, miként illeszkedett be a parasztcsalád munkamegosztásába. Adatközlőim, akik olykor a szolgalegények, máskor azok munkaadói voltak, a családnevekről és származási helyekről is informáltak. Bélyben adatközlőm apósa, Morovics nevű szolgalegényként érkezett a faluba az 1920-as években. Oda házasodott, ott élte le az életét, de csak törve beszélt magyarul, imádkozni pedig - görögkatolikus volt csak ruszinul tudott. Körtvélyesbe az 1930-as években egy Pecsko nevű szolgalegény telepedett át. Megnősült, de ő teljesen magyar lett, szinte el is felejtette a ruszin szót. Kaponyán egy Krajnik nevű szolga ragadt meg, Leleszből nősült, végül Bolyban telepedett meg. Őrösben egy Dicsko nevű, valamint egy testvérpár: Mihovics Péter és Sándor voltak szolgák, az utóbbiak Ulicsból jöttek. Zétényben egy Gyácsok Mihály nevű szolgára emlékszik adatközlőm: Gyácsok 2. kép. Mihókánics László egykori ruszin Huszt mellől került a faluba. szolgalegény a menyasszonyával (Pólyán) Mivel leszármazottait sikerült felkutatni, valamivel többet tudok az egykori ruszin szolgalegény, a Pólyánban élt Mihókánics László életéről, aki a Rónahavas völgyében, Havasközön (ma Ljuta, Ukrajna), Ung megyében született 1924-ben. 6-7 éves korában árvaságra jutott, s akkor a helyi görög katolikus pap vette magához, ő nevelte. 14-15 éves korában, mivel egyre inkább szolgaként tartották, elszökött, s először Ruszka környékén, az Ung-vidéken vállalt munkát. 17 éves lehetett, mikor Pólyánba jött, s először Szimko Józsefhez állt be szolgálni. Meg kell jegyeznem, hogy eredetileg a Szimko család is ruszin volt, s Mihókánics felfogadásánál - hasonlóan más esetekhez - lényeges szempont volt, hogy a ruszin szolga görög katolikus családhoz került. Ez a ruszin szolgák esetében fontos szempont volt, ami segítette a harmonikus együttélést, beilleszkedést a munkaadó családba. Leánya visszaemlékezése szerint Szimkóék szinte fiukként tartották Mihókánicsot, s jellemző, hogy a leszármazottak, a két család között ma is szinte rokoni a kapcsolat. Pólyánban nősült meg 1948-ban, a felesége Paszulykás Julianna nevű bolyi magyar lány volt (2. kép). A második világháború után Csehországba, Chomutovba ment el dolgozni: hat évig volt ott feleségével együtt, s ott született egyetlen leánya is. 1954-ben visszatért Pólyánba, s ott hunytéi 1989-ben.
