Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK
23-án. Juhász József dohánykertész [Salamon, Cifra-tanya - Ung megye] Nagygéresben temette el a 8 hónapos leányát 1925. június 30-án. Szenkulics László Béres Irén nevű, másfél éves lánya, akinek Baranya [Ung megye] volt a születési helye. Kistárkányban halt meg 1927. november 3-án.) 8 Anélkül, hogy az adatokat tovább sorolnám, megállapítható, hogy a 11, görög katolikusok által (is) lakott település az elmúlt évszázad során a Kárpátalja, ÉszakZemplén, az Ung-vidék és Galícia felöl (is) fogadott vándormunkásokat. Forrásunkban csak a görög katolikusok szerepelnek, s értelemszerűen ez a görög katolikus vidékek felé való kapcsolódást hangsúlyozza. A gyűjtött néprajzi anyag azonban nem mond ellent annak, hogy a szomszédos vidékek mellett távolabbi tájak népét is vonzotta a Bodrogköz a nagy mezőgazdasági munkák idején. További írásos adatot talán az uradalmak levéltára, irattára szolgáltathat. 1. A Felső-Bodrogköz településein a vándor aratók közül leginkább a ruszinok emléke ragadható meg a néprajzi gyűjtés során. Megítélésem szerint ennek nem csupán az az oka, hogy a hegyvidéki ruszinságot több évszázados gazdasági kapcsolat kötötte a síkvidéki magyarsághoz, bár kétségtelen, hogy a ruszin-magyar kapcsolatokban ez meghatározó tényező. 9 Nem elhanyagolható vándorlásukban, munkavállalásukban, hogy a Felső-Bodrogköz falvainak jó részében élt görög katolikus népesség - részben magyarok, részben évszázadok alatt leszivárgó szlávok utódai -, s ennek mind a vándor aratók, mind pedig - elsősorban - a szolgalegények vándorlásában lehetett szerepe. A kényszerítő erő természetesen az, hogy a nyári nagy betakarítás során a hegyvidéki népesség megszerezze magának a kenyérgabonát, - s ha lehet - más élelmiszereket, s némi pénzt is. Találóan fogalmaz a ruszinok természeti környezetéről és alföldi kapcsolatairól Bihary Emil: „A szegény Kárpát-aljai orosz csak halotti tort ösmer. (Disznótort nem! V. Gy.) Disznót tart ugyan, de nem hizlal. A szalonnát az Alföldön kapja aratáskor s haza hozza, hogy legyen a sátoros ünnepekre." 10 A továbbiakban eltekintek a néprajzi vizsgálatok közismert eredményeitől, amelyek a hegyvidék és a síkvidék - vándormunkában is megnyilvánuló - gazdasági kapcsolatairól eddig megjelent, s csupán a konkrét terület, a Felső-Bodrogköz kapcsolataira utalok, s azok hatásait vizsgálom. 11 A ruszin vándoraratók emléke lényegében valamennyi bodrogközi településen kimutatható, kivéve néhány falut, amelyek egyáltalán nem igényeltek aratómunkásokat. Jártak az uradalmakba is, nagyobb gazdákhoz is. Ha munkájukkal elégedettek voltak, akkor éveken át visszajártak egy-egy családhoz, olykor személyesebb kapcsolat is kialakult közöttük, pl. ilyen ismerős házhoz adta a ruszin a fiát szolgálni (lásd alább). A ruszin aratók származási helyeként két vidék rajzolódik ki. (Ma ez valójában három, mert a második világháború után a csehszlovák-szovjet határ az elsőt kettéosztotta.) Az egyik csoportot - jóllehet az adatközlők Mezőlaborc környékieknek nevezve különítik el a Kárpátalja ruszinságától - a Vihorlát és a Szinyák, valamint a Rónahavas és a Keleti-Beszkidek által közrezárt terület, elsősorban az Ung és a Ciróka közé eső terület falvainak népessége alkotta. A második világháborúig főleg az Ung-völgyön ereszkedtek le nyaranta a bodrogközi és Bodrog menti falvakba, uradalmakba. (Ok azok, akik a második világháború után „kolonistaként", új telepesként is megjelentek a korábban éppen a 8 Ezúton köszönöm meg a kisdobrai esperes plébános úr szíves segítségét. 9 A ruszin problematikáról összegzőén, bőséges irodalommal: Udvari István 1992. 10 Bihary Emil 1898. 166.; A ruszinok Tisza-völgyi kapcsolataihoz lásd még: Bálás Vilmos 1942. 11 A Kárpát-medence nagytáji kapcsolatairól összegzőén: Viga Gyula 1990.
