Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK

vándormunka során megismert tájon, s elsősorban Körtvélyesben telepszenek le.) Falvainkba főleg Ulics (Utcás), Ublya (Ugar), Zboj (Harcos) ruszin aratóira emlékeznek, ezekkel a falvakkal volt a legerősebb a kapcsolat, de Sztakcsin (Takcsány - Kisgéresben), Újszék (Nová Sedlica) és Görbeszeg (Ulicské Krivé - Bolyban), Novoszelica {Újkemence - Bélyben) vándorainak emléke is fel-felbukkan. (Általában a falvak mindkét elnevezését ismerik az adatközlők.) (Mellékesen jegyzem meg, hogy a Bodrog jobb partján, Tőketerebes környékének egykor zömében magyar lakosú, búzatermelő parasztfalvaiban - Garany, Hardicsa, Imreg, Szürnyeg - valóban Mezőlaborcról és környékéről jártak le a ruszin aratók, leereszkedve a Labore észak-déli irányú völgyén.) Egyértelműen kimutatható az észak-zempléni ruszin aratók nyoma Kisdobra, Bély, Boly, Kisgéres, Nagygéres, Kiskövesd, Nagykövesd és Szentmária településeken, közülük Bélyben, Bolyban és Kisgéresben együtt a kárpátalji ruszinsággal. Valójában a jelzett vidék valamennyi településéről vannak jelen a két világháború közötti időszakban a Felső-Bodrogközben vándormunkások, szolgalegények, cselédek. 1913-ban született polyáni adatközlőm (Simon Benjámin) mondatai a bécsi döntés utáni időszakig engedi követni a ruszin aratók nyomát, s arra is utal, hogy a magyar gazdák jutányosabb részt fizettek a ruszinoknak, mint a helybeli képeseknek. „Utcásról Buhlák György nevű arató járt hozzánk. 17. keresztért arattak, meg kosztot kaptak. Jó munkások voltak. A magyar időben én levelet irtam neki, hogy mikor aratunk, ő harmadmagával eljött. A helyi képesek 11. keresztért arattak, de nem végeztek olyan jó munkát, mint ők. Ha volt még munka a faluban, akkor máshoz is elmentek, mikor nálunk már végeztek. Apám Csernyőbe elvitte nekik az állomásra a szemet, onnan vonaton vitték. A zsákot a gazdák adták hozzá. Ugyanúgy arattak, mint a magyarok. A kapott gabonát helyben kicsépelték, a szalmáját itt hagyták egy zsák búzáért, mert nekünk kellett az almozáshoz a szalma a sok jószághoz." Tanulságosak mondatai a nyári paraszti munka „hierarchiáját", a parasztüzem gazdasági stratégiáját illetően is. „Nekünk nem volt időnk aratni: sok volt a rét, sok jószág volt, mi el voltunk foglalva a kaszálással, takarással, hogy elég takarmány legyen. Nem volt időnk aratni, azért kellettek a ruszinok." A ruszin vándoraratók másik kibocsátó vidéke a Kárpátalja, főleg a Szinyák déli lába, ahonnan a Latorca-völgyön át érkeztek a Bodrogközbe (és az Ung-vidékre) a vándormunkások, egyúton Nagydobrony és környéke magyar aratóival. Bácska, Lelesz, Kaponya, Szentes, Kiscsemyő, Kiskövesd, Kistárkány, Örös, Perbenyik gazdaságai elsősorban innen kaptak munkaerő utánpótlást a nyári munkák idejére. Szórványos adatok a Tisza eredet-vidékéről, Rahó, Akna-szlatina környékéről is említenek vándormunkásokat (Rad, Szentmária). Származási helyük mellett a ruszinokról külső jegyek alapján is megemlékezik a bodrogközi magyarság. Viseletük bocskor, vászonnadrág, felül jellegzetes hosszú vászoning volt még az 1940-es években is. Eszközeikről, munkavégzésükről alább külön írok. Nyelvük, mentalitásuk, mélységes vallásosságuk ugyancsak felemlítődik a gyűjtések során. ,A Kárpátokból ruszinok jöttek ide aratni a nagyobb gazdákhoz. De ez még főleg a monarchia alatt volt, de volt a cseh köztársaság alatt is. Mikor ismét magyarok lettünk, akkor újra jöttek a ruszinok. Az én szüleimnél is voltak ruszin aratók. Családonként jöttek együtt, hozzánk mindig 6 fő jött. A nagybátyámnál 3 arató volt, mindig ugyanaz a család járt oda is. Hozzánk egy Malinec nevű család járt, 10-15 évig. Nagyberezna környékéről jöttek. Ugyanolyan szerszámokkal dolgoztak, mint a magya-