Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK
mellett - aratásra jelentős helybeli munkaerőt is akkumuláltak. A magyar időkben lejártak a Bodrogköz magyarországi oldalára, s elmentek az Ujhely melletti Deutsch tanyára is. Az úrbéres gazdák, akiknek már 20-30 hold földjük volt, az 1920-30-as években ugyancsak fogadtak képeseket: az uradalmakhoz hasonlóan 10-11-12. keresztért. Falun belül, vagy szomszédos településen minden jobb gazdának volt kepése, akire aratáskor számíthatott, ezek a kapcsolatok olykor több generáción át összekapcsoltak családokat. E belső, táji kapcsolatok révén Szentmária Kisújlakra, Körtvélyesbe, Bodrogvécs Kisújlakra, Kisdobra és Bácska Bélybe adott rendszeresen képeseket. A Bodrog jobbpartján Csörgő (Tubák-, Kondor- és Martincsi-tanyák, korábban Széchenyi-birtok), Kisbári (Sitholz-birtok), Zemplén (Ladmócról) és Zemplénkelecsény (a bécsi döntés után az abaúji Hegyközből, Pusztafalu környékéről is) voltak a két háború között a magyar részesaratók gyűjtőhelyei. A Tisza túloldaláról, Nagydobronyból a Bodrog-közbe, Vekére és Zéténybe jártak kepés aratók. Ez kisebb létszámú és kisebb kiterjedésű vándorlást körvonalaz, s nem találtunk adatot arra vonatkozóan, hogy a Felső-Bodrogközből a Magyar Alföldre jártak volna el aratni. (Abaráról, az Ung-vidék magyar településéről az első világháború előtti vándor nyomtatók emléke rajzolódik ki, akik 6-7 hétre mentek el aratni és nyomtatni.) A parasztgazdák és képeseik között az esetek nagy részében nemcsak a gabona betakarítására jött létre munkaszerződés: sokféle módon összefonódott ez a részes művelés, a ledolgozás, olykor a napszámbér különböző formáival is. A vándor aratók nagyobb részét a környező tájakról lejáró, idegen ajkú csoportok adták, akik mind az uradalmakban, mind a nagyobb paraszti üzemekben részért vállaltak munkát. Néprajzi módszerrel többé-kevésbé körülhatárolható származási helyük, de pontosabban is meghatározhatók az őket kibocsátó vidékek, népcsoportok. írásos források nem álltak rendelkezésemre, kísérletképpen halotti anyakönyvekben próbáltam az itt munkát vállaló, esetleg a Bodrogközbe települő vándormunkások nyomára bukkanni, feltételezve, hogy baleset, hirtelen halál örökös nyughelyül választotta e vidéket egyikmásik vándor. A kisdobrai görög katolikus esperesség halotti anyakönyvi kivonatai 1895-től állnak helyben rendelkezésre, s 11 görög katolikus lakossággal is rendelkező település adatait őrzik az elmúlt évszázadból. Ezekben található néhány olyan bejegyzés, amelyek az emlékezetnél egyértelműbben igazolják, hogy honnan érkeztek időszakos munkások a Bodrogközbe, elsősorban uradalmakba. Ezek önmaguk persze nem alkalmasak a vidék munkaerővonzásának térképezésére, de tanulságosan egészítik ki a verbális adatokat. Csupán néhány adat, a teljesség igénye nélkül: Battyánban 1903. július 21-én meghalt Borcs Paraszka Radisicza-i (Galícia) illetőségű napszámos; Bélyben 1918. október 14-én elhunyt a 16 éves napszámos, Margeta Mária, aki Veresmart-i (vél-hetően Bereg-Ugocsa megye) illetőségű volt; Bélyben 19 évesen halt meg 1919. július 23-án Belej Julianna (Turjaremete), aki - a bejegyzés szerint - „aratni jött Bélybe". Rjabec András aratómunkás (Iszka, Nizné Studenaje - Máramaros megye) 29 évesen halt meg Nagytárkány ban 1934. július 4-én. (Az aratómunkások mellett napszámosokról, cselédekről, fuvarosokról is vannak adatok a halotti anyakönyvekben, de nem egyértelmű, hogy a bejegyzés a születési helyüket, vagy állandó lakóhelyüket [is] tartalmazza. Vannak adatok dinnyések és dohánykertészek időszakos vándorlására is, amelyek - olykor közvetve ugyan - de alkalmasak útvonaluk egyes állomáshelyeinek kiderítésére. Pl. Sváb István gazdasági cseléd három és fél hónapos lánya, aki Ungváron született, Bélyben halt meg 1937. július
