Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)

tátogónak, csak kisebb. Volt durvább kannamosó is, azt inkább zölden etették fel, az nem igen kaszálták le. A Latorcának volt egy laposa, ott hált a jószág. Imregtől a Cifra tábláig terjedt itt a legelő. Lejöttek a gulyások a Cifra tábláig meg a Keszegesig, addig legeltettek. A KálnásnéX volt kut nekik. Itt kintháló jószág járt, de Lócáról, Dámócról, Csékéx'ól is hajtottak a magyar időben jószágot, itt meg a radiaknak, szinyérieknék is volt. Blaustein-nek is volt birtoka a mi időnkben, tőle vették meg a legelőt a helyi falvak lakosai. 300-350 kintháló jószág volt az Eszenkén tőlünk, ugy számolták ki a hely alapján, hogy hány jószág mehet rá. A Keszegesre a tinó-binó, meg a lovak mentek. Az Eszenkén csak a pásztoroknak volt kunyhója, a jószágnak nem volt építmény rajta."

143 A Latorca mentén fekvő falvak legeltetésének részleteihez talán érdemes még néhány adatközlőm szavait pontosan idézni. „A Latorca menti falvaknak - Lelesz, Pólyán, Zétény - volt a legnagyobb legelőjük meg kaszálójuk. Zétényben 310 darab marha mehetett a legelőre a két háború között, tehát ez annyi hold volt kb. Ezt két uradalomból vette meg a község: Szmrecsányitól Vekétől, meg a Dombai nevűtől. Ez 1928-30 körül lehetett. Volt egy legelőgazda, az rendezte a dolgokat. Mindenki a vásárolt legelő arányában hajthatott ki. Volt ezen kivül úrbéres legelő, ahova az úrbéres földterület után lehetett hajtani. Az úrbéres legelő az csak 42 hold volt. Ezen kivül az úrbéres erdőt is legelőnek használtuk, meg volt egy Szugoly nevü rész a Latorca mentén, azt is bérelte a falu a viztársulattól legelőnek. Vekéről, Géresből, Szentesből, Szinyérből hoztak ide kintháló jószágot: a gazda megvette a legelőrészt arra az évre a tulajdonostól. Volt fejős csorda - ezt délben is hazahajtották megfejni, már a fias részét. Volt kintháló gulya: ezen növendék jószág volt, heverő marha. Nyár közepén a tavaszi borjakból, főleg aratás után, borjucsordát hajtottak ki. Ez főleg a tarlón legelt, de őszre már a letakarított lóhere- meg lucerna-földeket is megjáratták velük. A kintháló marhával voltak a lovak is a legelőn. A kintháló jószág a Latorca-parton hevert, csak a lovaknak volt karám csinálva. A kihajtáskor vitték a gazdák ki a rudakat, akkor csinálták. A sertésnyáj legelője Boly és Zétény között volt, távolabb a Latorca mentén. Ezek egész évben kijártak, télen is, ha az idő engedte."

144 „A fejős tehenekből csorda volt, ezt délben hazahajtották. Nem messze volt a legelő, az egész csordát hazahajtották délben. Volt kinnháló, az kint volt május elejétől október végéig. Ebben volt a növendék jószág, a meddő jószág is. Ha volt pásztor, akkor különvettük az ökröket egy ökörcsordába, de volt hogy külön üszőcsorda is volt, ha elég volt a legelő. Volt itt a falu alatt egy rét, volt, hogy azt nem kaszáltuk, hanem az ökröket hajtottuk rá. A kinnhálóra ment az igás jószág is, ha már elvetettünk. A kinnhálót itt gulyának is hivtuk. Volt sertésnyój, amit a kondás mindit kihajtott, ha nem volt nagy hó: a bési oldalon volt a disznólegelő. Malomgaz volt annak a résznek a neve, ahol a sertés legelt."

145 „250-300 hold volt, KálnásXól ment fel, a felső része a radiaknak volt kaszáló. Vekéről, Szentesből ide hordták a kintháló ökröket a legelőre. 400-500 darab marha volt rajta: egészen Radig volt ez a Latorca-szakasz, egészen le a Kálnásig, a Tice-szakaszig. Fuxnak egészen Bésig volt birtoka. A Szugoly régen a bésiekhez tartozott. A Keszegesen volt karám a jószágnak, oda jártak itatni is, ott déleltek. A Latorcán hidas volt, azon 143 Király Ernő, Zétény. Szül. 1939. 144 Kóbori József, Zétény. Szül. 1918. 145 Anderkovics János, Zétény. Szül. 1921.