Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)

Említést kell még tennünk a pásztorok számára készített építményekről is. Gyűjtéseimben ezek leginkább fődkunyhók: félig földbe mélyített hajlékok egyszerű nyeregtetővel. De általánosan ismert az a kunyhótípus is, amit csőszök is készítettek szállásul: az ívesen meghajlított, földbe szúrt kávákra és vesszőkre került a szalma és a földborítás.

116 Mindez azonban még további feltáró munkát igényelne, beleértve az uradalmi állattartás építményeinek vizsgálatát is. Az állatok takarmányozásáról Bodó Sándor az általam többször idézett tanulmányában nagy teret szentel a rétes szénagazdaság kérdésének, s bőségesen adatolja a Bodrogköz kaszálóinak használatát, a szénakészítés folyamatát.

117 Ezen a helyen a problematikának csupán néhány részletéhez kívánok megjegyzést tenni, ill. újabb adatokat közölni. A 18-19. századi történeti adatok és a recens gyűjtések egyaránt jelzik, hogy a rétgazdálkodásnak, a szénakészítésnek a Bodrogköz gazdálkodásában rendkívül nagy jelentősége volt, s a vízrendezést megelőzően a rétek tilalmazásának, közös birtoklásának és használatának szigorúan kimért rendje működött. Anélkül, hogy a legeltető gazdálkodás jelentőségét vitatnánk, nem lehet figyelmen kívül hagyni a nagy volumenű takarmánykészítés és az ahhoz minden bizonnyal kapcsolódó aktív takarmányozás jelentőségét. Ennek egyik feltétele az, hogy a folyók lecsapolása előtt mind a legeltetés, mind a rétgazdálkodás olyan területeket hasznosított, amelyek más módon nem voltak gazdaságilag kihasználhatók. Ezeken a területeken a legeltetés és a szénagyűjtés között is szigorú összhang volt, s gyakran a második kaszálás helyett is legeltették a réteket. Ebner Sándor és Bodó Sándor is felhívta a figyelmet arra, hogy még fél évszázaddal a vízrendezés kezdete után, az 1895-ös mezőgazdasági statisztika is nagy rétekről tanúskodik, amelyeknek a területe eléri, olykor meghaladja a legelőkét.

118 Itt azonban utalni kell arra, hogy ebben a vonatkozásban csakúgy, mint a legelők területét illetően rendkívül nagy különbségek vannak a Bodrogköz településtípusai, azok táji adottságai között. Csakúgy, mint a legelő, a kiterjedt rét, ill. annak hiánya is erőteljesen befolyásolta az egyes települések gazdálkodásának feltételeit, s annak jellegét is. A jószág értékesítése a gazdálkodás komoly felhajtó ereje volt, de csak akkor, ha a takarmány termesztése nem foglalta el a gabonatermő földek területét. Már Molnár András 1799. évi leírása utal az említett különbségekre:

119 Céke lakosai Kisfalud pusztáról szerezték be a hiányzó szénát, Szinyér népe Eszenkéről pótolta azt, Kisbári pedig, csakúgy, mint Szőllőske, általában a Bodrogközből szerez a jószágainak téli takarmányt. Már egy 1739-es, Karcsáról származó adat utal arra, hogy fizetnek is a szénáért: „...pinzért le engedte kaszálni a mint le is kaszáltak és fel takartak".

120 A vízrendezés hatására összeszorultak a terméketlen területek, nem csupán a kiterjedt legelők, hanem a rétek területe is csökkent, s a kaszálók bodrogközi megoszlásának újfajta rendje alakult ki. Ebben a vonatkozásban is a Latorca mente falvainak jelentősége emelendő ki, ahol a vízrendezés századunk derekáig elhúzódott. A bodrogközi falvak többségében azonban minden kis rétet, vízállást, ill. azok fűtermését megkaszálták, rendszeresen kaszálták a tokai, sáncódalakat, de az árokpartokat, mezsgyéket is. 116 Bodó Sándor 1982. 199-201. Ml Bodó Sándor 1992. 48-60. 118 Bodó Sándor 1992. 54. 119 Udvari István 1992. 80-84. 120Zm.Lt. Loc. 45. No. 160.