Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)

utaljak legelők használatára, a legelő állatállomány összetartásának formáira. Meg kell azonban jegyeznem kétségeimet is: nagyon nehéz az elmondások alapján ezen építmények rekonstruálása, főleg úgy, hogy a szakirodalomban mára kialakult terminológiát egyértelmű keretként értelmezzük. A 18-19. századi adatok szállásként említik azt a területet, ahol a legelőn az állatok egybentartására szolgáló építmények és a pásztorok enyhelye fellelhető. Ezzel párhuzamosan felbukkan a tanya kifejezés is e terület megnevezésére. Pl. Zsadány, 1765.: „...Zsadányi földen sertésseit mindenkor legeltették, kiknek Szállások és óllyok állandóan tartatott ottan tul a Bodrogon..."

106 „...az Lyánvári Erdőn tanálta az kondásokatt, szinte mikor a Tanyára hajtottak volna ... ólnál vagyis a szálláson..."

107 Kistárkány, 1824.: a tanú „...az akkori tanyáját, ujjal is, még most is a hely színén ki mutatni kész volna..."

108 Bizonyos tehát, hogy a legelőkön építmények voltak a jószág együt-tartására (is), ám azok formája nehezen rekonstruálható. Amint Balassa Iván is megállapítja, Zemplén vármegye középső részén - hasonlóan az északkeleti nyelvterület más részeihez - a kosár nem csak a juhászat építménye volt. Sőt, ezen a vidéken a 17-18. században főleg a sertéstartás építménye volt, bár kimutatható megléte a szarvasmarhatartásban és a juhászatban is.

109 Pl. Imreg, 1623.: „Mikor tized disznó vagyon az kőz kosárban, abból eggyet adnac..."

110 Imreg, 1738.: „...nem csak az erdőbül, hanem az KosarbvX is Imregi Nagy erdő kit csináltak vala ... sertésseit ki verték..."

111 Itt megjegyzem, hogy a recens gyűjtések során nem találtam kosár nevű építményt. A kosarazás, kosározás kifejezést ismerik a juhászat gyakorlatában, ám annak mozgatható oldalú építménye - az eljárásmód drankázás, brankázás elnevezésében is megjelenik - dranka vagy branka. (Ez elsősorban az uradalmak gyakorlatában volt megfigyelhető, ahol hasonló módon javították a sovány homokdombok talaját a mozgatható oldalú építményben tartott szarvasmarhák hálatásával is.)

112 Az állattartás legáltalánosabban használt építménye vidékünkön az akol. Ennek 18-19. századi formáját ma már nem tudjuk rekonstruálni, de bizonyos, hogy a kondások is alkalmazták a sertések védelmére. Pl. Zsadány, 1765.: „...túl a Bodrogon azon veres nyájnak aklát is tudgya a Tanú..."

113 Pacin, 1748.: egy peres ügyben Sennyey báró okolja és óllya együtt szerepel ugyanazon építmény megnevezésére.

114 A recens adatokban lényegében két építmény szerepel általánosan, elterjedésük lényegében nem válik el egymástól. Az egyik a karám, ami fedél nélküli, rudakból összerótt épület. Egyaránt használták a szarvasmarhák és a lovak együt-tartására. A másik az akol, ami - hasonlóan a magyar nyelvterület más részeihez

115 - részben fedett épület. Vidékünkön általánosan kákával, gyékénnyel, ritkábban szalmával fedték. Örösön, Szentesen, Imregen, Hardicsán a fészer kifejezést is használják a (részben) fedett építmény elnevezésére. A Radba bevándorolt, mára elmagyarosodott szlovákok a kolyiba elnevezést is ismerik, párhuzamosan az akol szóval ezen építménytípusra. 106 Zm.Lt.Loc. 25. No. 73. 107Fasc. 337. No. 100. 108 Loc. 324. No. 1214. 109 Balassa Iván 1973. 72-73. 110 Zm.Lt.Liber Redituum 133. pag. 111 LocJur. 5. No. 88. 14. darab 112 A kosár problematikához: Földes László 1960. 437^453.; Bodó Sándor 1992. 95-96.; Magyar néprajzi atlasz 161-165. lap 113 Zm.Lt.Loc. 25. No. 73. 114 Loc.Jur. 45. No. 164. 115 Szabadfalvi József1970a.