Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)
területén mind az erdőirtás, mind a vízrendezés a legeltető sertéstartás ellen hatott, de a már jelzett változás úgy zajlott le, hogy a sertéstartás a 17-18. századtól, amikor a sertés már a megye fontos kiviteli cikke volt, nem csak megőrizte, hanem növelte is gazdasági súlyát: 1870-ben 60 ezres, 1884-ben 85 ezres, 1895-ben pedig már 110 ezres az állomány. 60 A folyamat mögött ott húzódnak a tartásmód és a fajták váltásának szakaszai is. A Bodrogközben csakúgy, mint Zemplén vármegye más területein, a 18. század derekán még teljesen általános a makkos erdők legeltetése, s az, hogy - bő makktermés idején - a falvak és az uradalmak más településekről is fogadnak makkos nyájakat az erdeikre. 61 A Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő bevallások szövege azonban már utal a megváltozó gyakorlatra: a falvak egy része ingyen makkoltathat, másik része részben az erdők csökkenése, részben az uradalmi gazdálkodás miatt - már dézsmát ad makkoltatott sertéseiből, 62 vagy váltót fizet, pénzt ad az erdei legeltetésért. Nézzünk néhány konkrét példát. 63 Abara, Szürnyeg, Imreg és Hardicsa bevallása szerint (1772) amikor az erdőn makk terem, sertéseiket ingyen legeltetik. Szürnyeg adatát, ahol - mint erre később adatokat említek - kiterjedt erdőség volt, érdemes idézni: „Makkjok terem, mint magok különös erdejekben, amelyen 100 sertés meghízhat, mint az urasággal közös erdőben ingyen makkolnak." Ugyanakkor Vécs, Garany, Szőllőske, Kisbári, Borsi pénzért hajthat jószágot az uraság makkos erdejébe, Nagytoronya népe pedig pénzért makkoltat ugyan, de „majdnem felényire ócsóbban, mint az idegenek szokták". Amint arra Balassa igen sok adatot említ, a 18. században sorozatban zajlanak a perek a fizettség nélkül legelő sertések behajtása, lelövése miatt, valamint az erdei kártételek okán, amelyek közül a legsúlyosabb a makktermő tölgyfák levágása. Olykor nemesek között is villongások voltak a makkos erdő, ill. a makkoltatás miatt. A sertések számára a takarmánybázist az,avas, a makkoltatásra szolgáló erdő jelenti, ami egyértelműen elválik a lábon száradt füvet és más aljnövényzetet táplálékul adó erdőrészektől, a makk legeltetése az avar legeltetésétől. 64 Érdemes idéznünk ezzel kapcsolatban egy 1853-as agárdi peranyagot. Október 25. táján Horváth Mihályné asszony két nyáj sertését - a leleszi prépost adminisztrátorának kérésére - a makkos erdőről behajtották az erdőbíró emberei Tolvaj Ferencné agárdi aklába. Amíg a sertések az .erdőbíró kezénél voltak, addig „csak a Mezőben és avaron legeltettek" . es Számos adatot lehetne idézni annak igazolására, hogy az erdők védelmében nagyon fontos szempontként fogalmazódik meg az erdei legelők, elsősorban makkos erdők megóvása. Egy 1674-ben, Szolnocskán kelt levélben az alábbiakat fogalmazzák meg. „Nem akarván el mulasztani, hogy Kglmednek értésére ne adgya az itt való Szólnokcsai erdőnek romlását, Boly és Vékei Nemesek miatt, tétéről fogva földig vágják a szép mak termő fákat, és telyességgel ki fáradtam már az sok veszekedéstől ennek az Erdőnek oltalmai miatt, kérem azért Kglmedet is légyen segítséggel... ne légyen ilyen bitangra ezen Erdő mert bizony ha csak igy visellyük gongyát csak hat Esztendő múlva sem sok Disznókat hizlalunk..." 66 60 Kiss Károly 1896. 53.; Mailáth József e. n. 181. 61 Takács Péter - Udvari István 1992. 19-21. 62 Balassa Iván 1973. 60. skk. 63 Takács Péter - Udvari István 1995. 64 Balassa Iván 1973. 55-58. 65 Zm.Lt.Loc.Jur. 40. No. 260. 66 Loc.Jur. 5". No. 88.
