Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ
Tudós kocsis (173.) A tudós kocsis Északkelet-Magyarországon kiemelkedő helyet foglal el a foglalkozásokkal kapcsolatos hiedelemalakok között. 48 Az elpusztult lovakat életre keltő, a vizén szárazon átkelő, fogatával a levegőbe emelkedő ördöngös kocsis hiedelemkörének elemei a magyar ősvallásban gyökerezhetnek. 49 Jobbára töredékekben, de ma is fellelhetők a hiedelemmonda típus darabjai. Meg kell jegyeznem, hogy megtaláltam variánsát az Ujszékről Körtvélyesre települt ruszinok körében is. I. Vó. L/l.l. ILI. „Itt volt a zempléni rév. Mentek a vásárra. Itt volt a Boricsák Mihály bácsi, egy fogattal, lovas szekérrel. A másik szekérbe is két ló volt befogva. O elment oda, megsimogatta a két lovat, körülment a szekéren, és az Isten fiának nem akartak kimenni a lovak. Mondta neki a kocsis: - Uram, ha megbántottam, segítsen át! Ő odament, megsimogatta a két lovat, és azt mondta: - Na, menjetek! És a két ló kiment a révből." (Tóth Béla, Szentmária, 1933-ban született görög katolikus) „Nem ment a ló sehová. Ez a grófnál történt valamikor. Azt mondja, hogy hívják a Lacit! Az eljött, megkente a rúdvéget valamivel, már a ló nem ment. Akkor letörölte, a ló ment tovább." (Bély, Bálint József 1907-ben született g. kat.) II. 2. „Hallottam, hogy volt itt egy öreg ember, aki Leleszen volt kocsis az uraságnál. Egyszer ment, Zéténynél, ahol a hidas járt át a Latoricán. Ott nagy legelő volt Bésnél, sokan onnan hordták haza a szénát. Sokan álltak sorban, vártak a hidasra. Ez meg csak fogta, úgy repült át a víz fölött, hogy nem is érte a szekér a vizet. Mikor hazaért, akkor az uraság odaadta egy évi bérét, de elküldte, hogy neki ilyen kocsis nem kell!" (Dinics Mihály 1913-ban született ruszin adatközlő, Körtvélyes) n.3. „Én ezt hallottam. Itt volt a perbenyiki gróf, aki országházi tanácsos volt. Azt mondta az országházban, Budapesten, hogy minek ez a sok ünnep nyárban, mikor annyi munka van. A sok püspök meg bíboros nagyon megharagudott és azt mondták, hogy ezért a kijelentésért halál jár. Elment a gróf az istállóba, ahol a négyes fogata volt, ott volt a hajtó kocsisa is. Simogatta a gróf a lovakat, szomorú volt. Kérdezte a kocsisa, hogy mi baja van. - Hát fiam, én rosszul szóltam odabenn az országgyűlésben, engem most kivégeznek. Gondolkozik az öreg kocsis, azt mondja: - Nem baj, kegyelmes úr! Tessék ide kijönni éjfélkor az istállóba, itt fogja várni a fogat. Meg is történt! Az öreg kocsis beültette a grófot, mielőtt felszállt kétszer körülment az istállón. Felszállt a bakra, a gróf észre sem vett semmit: a hintó csak felszállt, Perbenyikben meg leszállt. Kérdezte a gróf a kocsist, hogy csinálta. - Azt ne tessék kérdezni, de az első két ló megdöglött. - Az nem baj, fiam!" (Nagytárkány, Csóka László r. kat., szül. 1919.) „Volt itt egy Kaszárda nevű kocsis. Azt mondta édesapámnak, hogy hunyja be a szemét, úgy átviszi a szekéren a vízen, hogy a lába sem éri a vizet. A döglött lovat haj48 Ferenczi Imre 1957. 56-86.; Pócs Éva 1990. 608-609. 49 László Gyula 1945.
