Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ
ereszt, míg ebbül a pondró ki nem hullik. Hát úgy igaz, mert én ezt a Göre Gáborkönyvben olvastam, mert anyósom nem árulta el, hogy kell. Mert aszonta, hogy amit kimond a másik, ő már nem tudja. Elég hirtelen halt meg, mert agyvérzést kapott, aztán nem tudott már arról beszélni." (Abara, Dobos Géza réf., szül. 1930.) „Volt itt egy Misu János nevű pásztor. Ahhoz kellett elmenni, ha a pondró beleesett a malacba. Meg kellett neki mondani a jószág nevit - mert tehén megyibe is volt pondró! Elment a kerítés tövihez, ásott 3 kapavágást. A csinálbvX (csalán) leszakított 3 levelet, letette. Elmondta az Üdvözlégy Máriát. A kezével letakarta. Azt mondta: - Én tégedet ide eltemetlek. Addig innen ki sem veszlek, amíg a pondró ki nem hullik innen és innen! Háromszor ezt művelte. Harmadszor rákaparta a földet a csinálra, reggelre kihullott a pondró." (Boly, Szirovec János g. kat., szül. 1907.) „Amikor a disznóba beleesett a pondró, volt olyan, aki ki tudta olvasni belőle. Pásztorember volt. A kertjére odafordult, ott csinált valamit, benyúlt a földbe. Két nap múlva már nem volt benne semmi. Azt nem mondta meg, hogy mit csinál. Annyit mondott egyszer - elmentem bojtárnak, mivel tanulni nem sikerült, csordával voltam és ott hamis volt a bika -, hogy ne bántson téged a bika, menj ki a temetőre, onnan hozzál fődet, de ne lásson téged senki, te se lássál senkit. Fonákul szórd a bikán végig a földet. Éjfél után kellett ezt csinálni, fonákul kellett szedni a földet is." (Lelesz, Szűcs János g. kat., szül. 1917.) III. Tudós pásztorok vetélkedése „Egy vadász kollégám mesélte, hogy egyszer az abarai kintháló marha elszaladt. Otthagyott csapot-papot, megrémült és elszaladt. Behoztak szlovák területről egy öreg pásztort, kimentek vele a legelőre. Hoztak enni-innivalót. A barátomnak az volt a feladata, hogy odamenjen a vadrózsabokorhoz, ahol megtalál egy darab vasat a földbe szúrva, és azt húzza ki. Mikor aztán kihúzta a vaskarót a bokor alól, olyan nagy láng csapott ki! Nem telt bele 2-3 óra, mikor az állatok nagy leverten visszatértek." (Szolnocska, Gyeri Frigyes r. kat., szül. 1906.) „Volt olyan pásztor, aki szét tudta zavarni a másik nyáját. A leleszi legelőn hányszor elszaladt a marha! Akkor a másik oldalról, Bés felől jött a bési pásztor, az adott az itteni pásztornak egy kis virágot. - Értesítetted a szomszéd pásztort! - Értesítettem! Na, akkor elindult arra, amerre szétfutott a jószág. Lóra ült és minden ménesen körülment. De meggyújtott egy pár levelet abból a kis virágból, azzal ment körül a jószágokon. Hát, valahol az abarai legelőn volt a szétfutott ménes, külön már az abaraiéktól. Ő csak megindult elől hazafelé, a ménes meg ment hazafelé utána." (Battyán, Breza Sándor g. kat., szül. 1926.) „Mi is tudtuk, hogy mit kell csinálni a jószággal, hogyha beleesett a pondró pl.: ki kellett tisztítani. De még régebben, már mi is csak hallomásból tudtuk, voltak olyan pásztorok, hogyha megharagudott valakire, a másik pásztorra, akkor képes volt a bikát elküldeni, hogy amazt ölje meg! Szét tudta küldeni a másiknak a nyáját! Még nem is éltem, akkor történt, hogy valamelyik pásztor, a nevét nem tudom, egy bikát odaküldött a folyóhoz, a Tarnavához, és pár napig senki nem tudott ott elmenni, mert a bika nem eresztette el. Ha valaki ment, akkor mindjárt kapart az első lábával, bömbölt." (Hardicsa, Dziák János ref, szül. 1910.)
