Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ
Számos hiedelemtörténet ismert a kutatott falvakban, amelyekben a pásztor ad tanácsot, hogy milyen mágikus eljárásokkal lehet megidézni a rontót, s miként lehet visszaszerezni az állat tejhasznát. 46 „Az én tapasztalatom, ez mán az én emlékezetembe vót. Ez a pásztor néni, mán különben a férje vót pásztor és ez óriásiul értett ezekhez a dogokhoz. És a mi tehenünk annyira meg vót zavarva, hogy még az istállóba se akart bemenni, mikor hazajött a nyájtul. De anyukám nem vót otthun, én vótam otthun, az délbe vót. A tehenet hívták Mancinak. Mi van Mancikám? Szelíd tehén vót. Hát mi van, Mancikám? Csak megállt az istállóajtóba, hát persze no, fiatal vótam, elvettem egy jó botot oszt püff-paff!, hogy a tehén menjen be, mer fejni én is tudok. És anyu nincsen itthon, meg kell fejni a tehenet, mer utána ki kell engedni a pásztorhoz. Mikor mentem a jászolhoz és vettem a láncot, hogy megkötni a szarvát, az én tehenem csak hányta a fejét rám, nem bántott, nem bántott engemet, csak hányta a fejét rám. Hát Manci, mi van veled? Betekintek a jászolba, egy tiszta új fejre való kendő, fekete-fehér babbal, az senkinek a fején nem vót. Én áztat szépen kivettem, kivettem és betettem a zsebbe. Az én tehenem megállt, megkötöttem, de még a kendő a zsebembe vót. Hát hiába el vót készítve a sajtárba mán a víz, hogy megmosni a csécsit, no mer hogy úgy mondom, ahogy történt, aztán tiszta kendővel megtürülni és aztán leülni fejni. De addig, míg a kendő a zsebembe vót, addig csak fútt. Mi van evvel a tehénnel? El se tudtam képzelni. Aztán egy kis ész csak erre megütött engemet, mit tudom én, ez adatott nekem ez az értelem. A kendőt kivettem a zsebembül és akkor úgy kidobtam. Semmi. Leültem, az én tehenem megállt, szépen én lefejtem, elvittem a tejet leszűrni, elrendeztem mindent, letettem a pincébe. No, én a tehenet délután kiengedtem. Anyu hazagyön. Mondom: Anyu, hát maga reggel elfelejtkezett magárul? Mer reggel például anyu engedte ki a tehenet. Ez vót benne az érdekes. És mondom a fejkendőt maga otthagyta a jászolba? Azt mondja: Fiam, hát én? Hát mi van veled? Mondom, nézze meg, ott van a kendő. Aztán felvettem a fődrül, no aztán úgy letettem. Fiam én ezt a kendőt nem is ismerem, nem az enyém. A mi tehenünk megveszett. Megveszett normálisan. Anyunak mondom: Mi fog velünk történni? Hát a tehenet nem lehet megfejni? Hát mikor maga elmegyen, hát még anyu mán erőszakosság vót. De én mint a legényember, nem? fejtem. Állok szépen, amit lefejtem és alászolgálja. Fiam, azt mondja, a tehén meg van rontva, mer úgy mondták régen, hogy meg van rontva. O többet értett hozzá. Eredj el mán Rozál nénihez. Úgy hittak a nénit: Marosánné. Mondom: Julis néni, ez és ez a helyzet és így és így állunk. Rögtön vázoltam le neki. Jól van, Lacikám, azt a fejre való kendőt majd fel fogod hozni, mer ők itt laktak fenn a faluba, mer mink ott laktunk abba a mellékutcába, ahol magyaráztam. Fel fogod hozni. Na jól van, mondom anyunak, hogy mit mondott Csubis néni, hogy a kendőt vigyem fel, hogy majd ő a többit megcsinálja. Fel fogol hozni háromfajta edényt, amibe szűritek a tejet, meg az óli ponyvát. Mer az a tetszik emlékezni, ponyvának hittük, amibe szénát kötöttünk és azt csak ott használtuk az istállóba. Felhozod az óli ponyvát. Jól van, felviszem. Óli ponyva, az úgy vót hivva. Felhozom. Na aztán felvittem három edényt, amibe anyu szűrte a tejet és akkor felvittem azt is. És azt mondja és ha meg tudod fejni ezt a tehenet, akármilyen keservesen, a tejet felhozni. Felvittem a tejet és vittem, mert anyu azt mondta, vidd, fiam te. A fiatalabb jobban bírja. Felhoztam, azt mondja Julis néni, te csak menj haza. És reggel, még mielőtt a nap nem fog felkelni, akkor kell a tehenet megfejni. Ezt javasolta ő. Jól van, Julis néni, megfejjük. Felvittem a tejet, azt is. Azt is hagyta, rögtön akkor még a nap előtt, hogy nem kel fel a nap, meg46 Bihari Anna 1980. 85.
