Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ

jem derék ember volt. Az a cigányasszony boszorkány volt. Meg is halt a férjem, csak 28 éves volt." (Lelesz, Szűcs Jánosné g. kat., szül. 1931.) BOSZORKÁNY (LA.) Hasonlóan a magyar és az európai foklór egészéhez, falvainkban is a boszorkány a negatív hiedelem szerepek első számú alakja, s máig az ő alakjához kötődő hiedelemanyag a legintenzívebben ismert és gyűjthető.

37 Különösen gazdag hagyományanyaga él a Felső-Bodrogköz falvaiban az állatok megrontásának, a tehéntej elvételének, s maga a boszorkány, mint természetfeletti erővel felruházott ember alakja is elsősorban ebben a „tevékenységben" manifesztálódik. Idősebb adatközlőim máig is hisznek a boszorkányok létezésében, jóllehet a személyes megtapasztalásukat tagadják. „Mindig is voltak asszonyok, akiknek megvolt a maguk tudománya, ma is vannak. Ezt megtanulják az anyjuktól, nagyanyjuktól, nem is hagyják el soha, mert nekik olyan becses dolog! Hogy mit csinálnak, azt csak hallottam, nem láttam."

38 „Ez az ilyen boszorkányság, ez nemcsak itt, hanem az egész országban annyira el volt terjedve! Más országokban is. Most, amióta a kommunizmus életbe lépett, hát megszűnt a boszorkányság."

39 1. A boszorkány tudomány szerzése A boszorkányság megtanulásának helye általában a keresztút. Éjfélkor, különösen karácsony szentestéjének éjféljén itt különleges dolgok történnek: sikeres vagy sikertelen kísérletet lehet tenni a hiedelem szerint a boszorkányság elsajátítására, s alkalmanként azt is meg lehet itt tudni, hogy ki a boszorkány. (A körtvélyesi ruszinok hiedelme szerint a boszorkány éjfélkor a keresztútra megy mamonálni.) De más csodák is megeshettek, például: „Mentek hazafelé a bálból, fiúk-lányok együtt. A falu szélénél, a rétnél nagy muzsikálás volt egy fa tetejéről. Ezek leálltak táncolni. Kitáncolták magukat, elfáradtak, lefeküdtek aludni a fa alá. Mikor felkeltek, hát látják, hogy csak egy fa állt ott. Nem voltak muzsikusok sehol." (Zétény, Anderkovics Jánosné réf., szül. 1928.) Általában nem szívesen mentek a keresztúthoz, főleg a hármasúthoz éjszaka, de a boszorkányság tanulásának ez volt a feltétele. „Mondták, hogy aki boszorkánynak tanult, annak a keresztútnál kell állni éjfélkor. Egy kört kellett rajzolni, abba beleállni. Jöttek bikák, mindenféle állatok. Nem volt szabad kimozdulni a körből." (Zétény, Anderkovics János r. kat., szül. 1920.) „Király sógoromtól hallottam, hogy ki kellett menni a keresztútra, oda egy kört rajzolni és abba beülni. Annak ment neki bika, meg minden. Ha kibírta, nem lépett ki a körből, akkor ő is tudta utána a boszorkányságot. De volt itt egy kovácsmester, aki kipróbálta. Mindent kibírt, de mikor egy nagy magyar bika ment neki, akkor kiugrott a körből és elszaladt(!). Éjfélkor kellett ezt csinálni." (Nagytárkány, Csóka László r. kat., szül. 1919.) „Azt mondták, hogy éjszaka a keresztúton járnak a rossz szellemek. Aki elment oda - Bácskánál van egy keresztút - és néhány este járt ott, az utolsó este járt ott mindenféle. Maszka is volt a fején. Ördög féle volt. Ott megugrott, hazaszaladt. Jól megverték, egy hétig nyomta az ágyat." (Lelesz, Szűcs János g. kat., szül. 1917.) 37 Legutóbb összegzőén: Pócs Éva 1990. 609-618. 38 Pólyán, V. Imre r. kat., szül. 1920. 39 P. János g. kat., szül. 1908. Kisdobra