Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ
A bodrogközi ruszinoknál a boszorkányság megtanulásának hiedelme összekapcsolódik az ördöngös vadász alakjával és mesterségtanulásával. „Meg lehetett tanulni, de nagyon kellett vigyázni, hogy úgy tudja csinálni, hogy magának ne ártson. Újszéken volt egy vadász, az elment Lengyelországba kitanulni, hogy mindig tudjon vadat lőni. Ki is tanulta, de rosszul: otthon volt és egyszer csak elindultak az állatok. Csak mentek, mentek befelé a szobájába a szarvasok, vaddisznók, őzek, mind. Visszament Lengyelbe, le kellett venni magáról ezt a tudományt. Igen félt. Meg is betegedett, meg is halt bele." (Körtvélyes, Dinics Mihály g. kat, szül. 1913.) „Az egyik gazda Bésből mesélte, hogy az ő felesége is járt oda, ahol a boszorkánymesterséget tanulja: keresztútra. Annyira megijedt, hogy utána beleugrott a kútba, meg kést vett elő, hogy elvágja a nyakát magának. A boszorkányságot a keresztútra járnak tanulni, de ez bele is pusztult. A férje maga mesélte el." (Szolnocska, Gyeri Frigyes r. kat., szül. 1906.) 2. Boszorkány halála, tudomány átadása Általánosan ismert hiedelem, hogy a boszorkány nem tud meghalni, amíg kézfogással át nem adja valakinek a tudományát. Általában seprűnyelet nyújtottak neki, ha féltek a tudományától, s hogy meg tudjon halni. „Ahol én régen laktam, ott is volt egy öregasszony, aki boszorkány volt. De ez valóság volt, meg tudta rontani a tehenet. Ma is vannak a faluban ilyen öregasszonyok, akik meg sem tudnak halni, mert boszorkányok, hiába már elmúltak 90 évesek is! Ez a tudomány maradt firől fire. Nem is tud meghalni, amíg át nem adja valakinek." (Kisdobra, Petrik János r. kat., szül. 1908.) „A mi gyerekkorunkban volt még ilyen - mondhatjuk! Volt itt egy Cumig nevű: azt hassal tették a koporsóba, mikor meghalt, de olyan szél fújt mikor temették, hogy csuda. El tudta vinni a tejet a tehénből." (Hardicsa, Dziák János réf., szül. 1910.) IV. A BOSZORKÁNY ALAKVÁLTOZÁSA A boszorkány változtatni tudja az alakját, s pl. béka formában jelenik meg, úgy veszi el a tehén tejét. „A gazdaasszony kiment az istállóba, hát látja, hogy egy béka szopi az ő tehenét. Valamit vett, ütött rajta. Az a béka akkor elment. De meghallották, hogy egy asszonynak van valami baja, mert meg van ütve. Később kitudták, hogy ő volt béka alakban, rajta volt az ütés." (Hardicsa, Dziák János réf., szül. 1910.) „Azt hallottam, hogy mondták, szegény apátul hallottam, hogy nem adott a tehén tejet vagy hogy vót, csak elég az hozzá, hogy ment az asszony az ólba, az ember az ólba, osztán mintha egy asszony vagy egy béka lett vóna ott, oszt az a béka asszonynak vált. Hát, ugye, én nem tudom, mert apa beszélte, hogy ez Amerikába történt, mert ő Amerikába vót, hát azt mondja, hogy ott történt, Amerikába. Hát az az asszony oszt vette a villát, abba a békába, mert béka volt, oszt bele akarta szúrni, oszt akkor az asszony megszólalt, hogy ne bántsa, hogy ő vót, hát nem tudom, hogy ez igaz vót-e, nem vót-e. Annyit tudok, hogy béka már nem lehet ... télbe, osztán gyött nálunk az uram testvérje, oszt azt mondja, hogy egy olyan békát, mint - még nagyobb mint a lába feje vagy a csizmája - még nagyobb békát látott a Sándor bátyám, a Popé Sándor kapujába. Elmentek vissza, nem volt sehol se a béka már. Oszt télbe, hát télbe nem jár a béka vagy úgy nem, de azt mondja, hogy olyan vót, mint a csizmája, olyan nagy. Hát hogy hova lett?
