Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ

Nagytárkányi adataim szerint a párna alatt kel ki a lidérc a pici tojásból, másutt ha töredékesen is - egyértelműen arról szólnak az adatok, hogy a hóna alatt kell kikölteni a pici tojást annak a személynek, aki lidércre akar szert tenni. A lidérc elnevezés mellett Nagybáriban a mimitke kifejezés is ismert, ami a lidérc tulajdonságához, viselkedéséhez köthető (lásd alább). (Ugyancsak Nagybári adatközlőm szerint a lidérc nemcsak a pici tojásból kel, hanem fekete tyúk tojásából is.) Azt tartják, hogy a lidérc (lidérccsirke) 21 nap alatt kel ki az ember hóna alatt. A lidérc hűségesen szolgálja gazdáját, s mindig kérdezi tőle, hogy mit csináljon, milyen feladatot kap. - Mit, mit, mit? - Innen a mimitke elnevezés is. Érdemes idézni bólyi adatközlőmet, elmondása további részletekkel szolgál a lidérc alakjához. „A nagyanyám ezt úgy magyarázta, hogyha ezt a tojást (ti. a pici tojáskát, V. Gy.) egy férfi a hóna alá köti egy ruhában, s három hétig hordja magával, abból lidérc kél. Az a lidérc olyan, mint egy kis csupasz csirke. Mikor megerősödik, hogy már nem csipog, akkor mindig kérdezi: - Mit, mit, mit? - Azért keltették régen, hogy szolgálja a gazdáját. Mondták neki, hogy hozzál pénzt! Egyszer egy asszonyt már bosszantott a lidérc, mert az ura mindig pénzt hozatott vele, oszt mikor megkérdezte, hogy mit, mit, mit?, akkor azt mondta neki: - Ebadta, lúszart! Hozzáfogott a lidérc, telehordta az udvart lúszarral, hát agyonütötték."

26 Általában úgy tartják, hogy a lidérctől csak úgy lehetett megszabadulni, ha teljesíthetetlen parancsot adott neki a gazdája. Körtvélyes századunk közepén települt ruszinjainak hiedelmei között hasonló módon van jelen a znoszaknak nevezett pici tojásból kikelő természetfeletti lény. Ok úgy tartják, hogy ha valaki a hóna alatt kikölti a pici tojást, abból csert (ördög) fog kibújni, aki mindenben segíti a gazdáját. Ám általában nem sikerül a lény kiköltése, mivel nagyon süti a kis tojás az illető hónalját, s kilenc napnál nemigen bírja tovább a tojást ott tartani.

27 Nem gondolom természetesen, hogy a fentiekben egészében sikerült volna megoldanom a néphit ezen kis szeletének problémáit. írásomat elsősorban adatközlésnek szánom, ami elsősorban exponálja csupán a problémakör bizonyos részleteit. 4. Néhány adat a polozsna szavunkhoz A Magyar Nyelvjárások Atlasza az 586. térképlapon dolgozza fel a fészekben maradó „csali" tojás elnevezéseit a magyar nyelvterületen.

28 Mivel az atlasznak nem volt gyűjtőpontja a Felső-Bodrogközből és a Bodrog nyugati partjáról, gyűjtésem adatai jól beilleszthetők a térképlap információi közé. Az érintkező területek vonatkozó adatai a polos, polozsna, palozsna alakokat rögzítik, amelyek között elvétve bukkan fel a záptojás szóalak. Gyűjtésem nagyon egyértelműen rajzolja ki a polos - polozs alakok elterjedését a Bodrog, ill. - az összefolyás előtt - az Ondava nyugati partján: Garany, Imreg, Kisbári, Nagybári, Ladmóc, Kistoronya, Nagytoronya, Szőllőske és Borsi településeken. Kistoronyán a szlovákok popolecnek nevezik a fészekben maradó csalitojást. Szürnyegen csak a záptojás alak ismert, ez még Őrösben bukkan fel, de ott az általánosabb polozsna mellett. A Bodrogköz szlovákiai 26 S^irovec János r. kat. szül. 1907. 27 Dinics Mihály g. kat., szül. 1911. 28 Derne László-Imre Samu (szerk.) 1974. IV. mappa