Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK

zel annak szerepét is a közösség ünnepi szokásrendjében. Gyűjtéseim nem igazolják azt, hogy az István- és János-napok köszöntésének kötött, hagyományos szokásrendje lett volna, ebben a Bodrogköz elválik az Ung-vidék Barna Gábor által leírt névnapköszöntő szokásától.

14 Úgy vélem tehát, hogy a bemutatott szövegek jelentős része - sem tartalmát, sem terjedését, sem ismertségét tekintve - nem tartozik a népköltészet körébe, hanem eredetét egy-egy közösség „tanult", képzettebb verselőjének alkalmi költészetében kell keresnünk. Ezzel együtt a szövegek többsége - írásban, leírt, másolt formában - elterjedt és ismert volt, de csupán az adott településen belül. Nincsenek változataik, „versekként" terjednek. Adataim alapján érdemben nem tudok hozzászólni a szövegek korához, egyáltalán a névnapi köszöntők történeti kérdéseihez. A szövegek jó része egyértelműen a két világháború közötti időszakban vált ismertté, s - mint fentebb jeleztem - ismerjük azok alkotóit is. A régies formákról adataim alapján nem dönthető el, hogy a patetikus, deákos szövegek valóban koraiak, vagy csupán archaizáló szándék eredményei.

15 A fentiekhez lényegében hasonló állapítható meg a kevés számú karácsonyi köszöntő, valamint az újévi köszöntök esetében is. Az előbbiek a kántálás „kísérőjeként" jelennek meg, csupán szórványosan. A III.3. szöveg már átvezet az újévi köszöntők felé. Az utóbbiak vidékünkön ugyancsak ritkán - legfeljebb a fiúgyerekek köszöntőivel - léptek ki a családi, baráti kör ünnepi alkalmainak köréből, s valódi szokásként nem mutathatók ki a Bodrogköz falvaiban. Példatár I. HÚSVÉT 1 a. Megrendült a világ és elsötétedett, midőn Krisztus urunk a keresztfán szenvedett. Sírtak a tanítványok, zokogva siratták, mint a hű gyermek szerető édesanyját. De harmadnapra megnyílt a sír szája, kilépett belőle az élet királya. Ezzel mutatta meg, hogy lesz feltámadás. Feltámadt Krisztus húsvét ünnepére, dicső koronája fénylik a fejébe '. Eljöttünk e háznak megtisztelésére, ha a házigazdának nem esne terhére, váltsák meg a lányát, kérem szeretettel, hadd öntsem meg fejét egy kis rózsavízzel! Viruljon orcája minden nap szépséggel, áldja meg az Isten friss jó egészséggel! (Véke, r. kat., Bácska, r. kat., Kisgéres) lb. Megrendült a világ, elsötétedett, midőn Krisztus urunk a keresztfán szenvedett. Jámbor tanítványai zokogva siratták, 14 Barna 1990. 190.skk. 15 Nem kétséges, hogy a Bodrogköz falvaiban igen archaikus folklórszövegek gyűjthetők, amit például az általam fellelt néhány archaikus imádság is tanúsít. Vö. Viga Gyula 1995.