Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK
mint a hű gyermek a jó édesanyját. Harmadnapon megnyílt a sír szája, kilépett belőle az élet királya, ezzel megmutatván, hogy lesz feltámadás, hogy lesz az életben örök jutalmazás. Hogy az örök jutalmat méltán elnyerjétek, szívemből kívánom az egész ház népének! (Bély) lc. Megrendült a világ és elsötétedett, mikor Krisztus urunk a keresztfán szenvedett. Hű tanítványai zokogva siratták, mint a jó gyermek a szerető atyját. De harmadnap múlva megnyílt a sír szája, kilépett belőle az élet királya, ezzel mutatták meg, hogy lesz feltámadás, és a síron túl is örök jutalmazás. Krisztus feltámadott! (Szentmária, g. kat.) ld. Sötét mély gyászba borult az egész természet, midőn Krisztus urunk a keresztfán vérzett. Jámbor tanítványok zokogva siratják, mint a hű gyermek a jó édesanyját. Harmadnap múlva megnyílt a sír szája, kilépett belőle az életnek királya, ezzel mutatta meg, hogy lesz feltámadás, és a síron túl nem lesz tovább nyugtalanság. Szívemből kívánom! (Imreg, r. kat., Abara, r. kat.) le. Húsvét második napjára, piros hajnalára, én is most tanultam egy verset, hogy verseket mondjak a mennyei pompára. Addig el ne múljon szívem vidulása, míg látszik az egeknek pompája. Midőn már nem látszik egeknek pompája, vegye be az Isten a maga tárházába. Harmadnap múlva megrendült a világ és elsötétedett, midőn Krisztus urunk a keresztfán szenvedett. Jámbor tanítványai zokogva siratták, mint a hű gyermek a jó édesanyját. Ezzel mutatták meg, hogy lesz feltámadás, lesz az egekben örök boldogulás. (Borsi, református) 2a. Mély gyászt vont magára az egész természet, mindőn a Megváltó keresztfán vérzett. Jámbor tanítványok zokogva siratták, mint hű gyermek az édesanyját.
