Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

vesszük, hogy a magyar néphit szempontjából a közvetlen átadó a döntő és hogy a magyarság ezeket az európai elemeket csak szláv forrásból vehette, továbbá az egyes szláv nyelvű szomszédnépek külön kimutatható hatását, az adatoknak oly tűlnyomó tömegét kapjuk, hogy egyáltalán nem túlzás, ha röviden azt mondjuk: a magyar néphit szláv néphit."

124 " Az elmúlt fél évszázad alatt a kutatás - elsősorban az együttélés, kulturális érintkezés konkrét formáinak feltárása révén - ennél árnyaltabb képet rajzolt, jóllehet nem vitatta el a magyar-szláv folklórkapcsolatok meghatározó jelentőségét. Manga János a szokásanyag kapcsán mutatott rá arra, hogy a magyar hagyomány közelebb áll a kereszténységhez, mint a hagyományos szemlélethez. Nem zárja ki, hogy ezek átvétele a kereszténység és a papság „szűrőjén" át történt: a papok maguk is részt vettek bizonyos szokások cselekményeiben, főleg a katolikus ünnepek esnek egybe a népszokásokkal. Megítélése szerint a magyar szokásanyagban több a racionális szemlélet, míg a szlovákban több a rítus.

125 A problémakör kutatása folyamatosan jelen van Ujváry Zoltán tevékenységében, aki igen sok fontos megállapításra jutott a Kárpát-medence népei szokásainak interetnikus kapcsolatai vizsgálata során. Az interetnikus folklórkapcsolatok elméleti kérdései mellett igen sok konkrét vizsgálatot is elvégzett - főleg a magyar-szlovák hagyomány vonatkozásában, a dramatikus játékok terén pedig az európai összegzésig jutott el.

126 Megállapítja, hogy a Kárpát-medence népeinek folklórjában nagyfokú a hasonlóság, de megjegyzi, hogy ezek többsége nem interetnikus kapcsolat, nem átvétel-átadás következménye: pl. a kalendáros szokások egyezései a magyar és a szlovák hagyományban elsősorban az azonos egyházi liturgia eredményei. A tárgyi kultúrával összefüggő szokásanyagban egyszerűbbnek érzi az átadás-átvétel lehetőségét, ám a népélet más területein sokkal árnyaltabb kulturális törvényszerűségek működésére mutat rá. Több tényező bevonására hívja fel a figyelmet ebben a tekintetben, első helyen a településtörténeti folyamatok feltárására.

127 Fontos megállapításokat tesz a történeti Magyarország északkeleti térségének interetnikus szokáskutatásakor Niedermüller Péter is, aki rámutatott, hogy a szatmári, beregi, nyírségi, bodrogközi református magyarság, ill. a tőle északabbra lakó görög katolikus ukránság (sic!) szokásrendszere elválik a - Borsod és Abaúj által határolt palóc szokásövezettől.

128 Bemutatott anyagom alapján fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Felső-Bodrogköz területén a folklórhagyomány elsősorban a görög katolikus ruszin (lemkó) és a magyar kulturális érintkezés vizsgálatának hiányára hívja fel a figyelmet. Népesedéstörténeti adatok erősebben hangsúlyozzák a ruszinság jelenlétét, mint a római katolikus vagy - ritkábban - evangélikus szlovákságét. A ruszin-szlovák folklór és nyelvi problematika a kérdéskört persze erősen árnyalhatja. Sok nyitott kérdés van az átadás-átvétel lehetőségeit illetően, s magam egyértelműen osztom Manga és Ujváry azon véleményét, hogy a vallási liturgia a szokáshagyományban meghatározó szervező erőt jelent. A gondot a műveltség történeti rétegződésének, időrendjének megítélése jelenti. A Bodrogközbe vándorolt idegen ajkú csoportok, főleg ruszinok ugyanis olyan vidékekről érkeznek tájunkra, ahol a műveltség 124 Róheim Géza 1925. 335. 125 Manga János 1948. 101-102. 126 Ujváry Zoltán 1983-1988. 127 Ujváry Zoltán 1994. 39-40.; Vö. még: Ujváry Zoltán 1984. 37-51. 128 Niedermüller Péter 1977. 233-234.