Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

olykor szó szerinti szövegazonosságot tükröz a mohácsi, dunántúli változattal. Pl. az öreg szövegében: „Szemeim szikráztak, pápaszemet tettem, hogy még jobban lássak, tüzet élesztettem. Alám teritettem az öreg bundát, olvastam a könyvből Dániel prófétát. És azt találtam belőle olvasni, hogy karácsony táján csoda fog történni..."

121 Hasonló szövegegyezések kimutathatók a bodrogközi és az alföldi-felsőtiszai csoport között is. Pl. a nyáj elhagyásának mozzanata a nagykövesdi és a Debrecen-Nyulas helymegjelöléssel közölt variánsok között (358. szám), vagy ugyanott az öregnek szánt mondatok: „Megfagyott már a föld keményre, simára, el ne essen öreg, vigyázzon magára! " Az alföldi-felsőtiszai csoport énekelt szövegeivel is kimutatható szövegegyezés: pl. a Jó volt dolga Jakabnak... (357. számú, Tunyogról gyűjtött változat), ugyanez felbukkan a mikóházi szövegben is (370. számú), vagy a Nosza tehát jó gazda... kezdetű, elbúcsúzó dal szövege, ami a szatmári (357. számú) és a konyári (358. számú) szövegekben is jelen van. Ugyanakkor a Vígan zengjetek citerák kezdetű dal variánsa Vácról (365. számú), a Heródes-játékban szereplő egyik dal szövege - Vedd fel rongyos ködmönkédet kezdettel - ugyancsak Vácról jelenik meg a gyűjteményben, az Áldja meg az Isten, e háznak gazdáját kezdetű, jókívánságot fogalmazó formula pedig a szögligeti változatból (367. számú) köszön vissza. A Fejszés-tanyáról bemutatott egyik dalszöveg Somogy megyei változatban bukkan fel (384. számú): Gyertek velem pásztortársim jó hirt mondok, gyertek velem pásztortársim csodát láttok, Hej, hej, lesz szűz emlőjében tej.

122 A fentiek elsősorban arra utalnak, hogy a szövegek és dallamok egy része országosan elterjedt. Pl. a Fejszés-tanyai változatban a „Ne féljetek pásztorok, örömet hirdetek" kezdetű szöveg lényegében azonos a már 1763-ban lejegyzettel. (Dallamát csak 1855-ben írták le.)

123 Egészében a fenti kérdéskör részletes vizsgálatot érdemelne, ám arra a kis számú, egyetlen formában lejegyzett, dallam nélküli anyaggal nem vállalkozhatunk. A közölt anyag inkább csak mutatvány a Felső-Bodrogköz gazdag folklórhagyományából. Összegzés helyett Bár adataim igen szerény módon járulhatnak csupán hozzá ahhoz a széles problematikához, amit a magyar és a szláv folklóranyag egymásra hatásának története, ill. következménye képvisel, mintegy összegzésként arra mégis utalnom kell. Ebben a vonatkozásban legmesszebb Róheim Géza, a magyar és az európai folklorisztika egyik meghatározó egyénisége ment, aki a következőket fogalmazta meg. „Ha figyelembe 121 Vö. A magyar népzene tára II. 468. 122 Bartók Béla-Kodály Zoltán 1953. 123 Kerényi György 1982. 40.