Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

Pásztorok: 1. pásztor: 1. öreg: 2. pásztor: 2. öreg: 3. pásztor: 1. öreg: 1. pásztor: 1. öreg: Ének: Ének: Ének: Pásztor: 1. öreg: 2. öreg: 1. öreg: 2. öreg: 1. öreg: 2. öreg: 1. öreg: 2. öreg: 1. öreg: 2. öreg: 1. öreg: Ne sajnáld álmidat félbe hagyni, a kisded Jézusért fáradozni. Glória! A kantyúk se szólt hajnalba. Glória! Ugorjon ki a szemed golyója! Kelj fel öreg az angyal szóra! Úgy látom, hogy muszály. Megölted az öreget! Semmi, semmi, mindjárt ki is faragom. A teste jó lesz szánkának, a keze, lába bele rakoncának, a feje lámpásnak, a hátsórésze pedig szép lányoknak tükörnek. Vígan zengjetek citerák jézus született, harsogjatok réz trombiták isten-ember lett. Nem igy van ez pajtásim, juhok barmok pásztorim, nemes tündér ez világon, földes uraim. Ez a gyermek megtaposta pokol kapuját, nyitja mennynek ajtaját nyitja mennynek ajtaját. Mi is keresztények adjuk hát szivünket, ajándékul lelkünket, ajándékul lelkünket. Jó volt dolga Jakabnak, mig kisfiú volt, nyírfa, nyárfa bokrokat könnyen átugrott. De már vénségére jutott, nagy vénségre az öreg guba. Fújjad Csabi a dudát, te Tibi a furuját, fújjunk néki egy szép nótát, fújjunk néki egy szép nótát Jézuskának Majd karácsony napokban húszast, kolbászt is adnak, húszassal százassal majd megajándékoznak. Újságoljatok bundás pajtásaim! Újságot mondanék apó. Mi lehet a, mi? Ne fecsegj, ne locsogj midőn lágy az idő, büdösödj meg mint egy bogoly tüdő, peregjen a hátadon ezeregyszáz vessző, Kállai létedre lepjen el a tetű, mint a bibliát a betű. Hát csak ilyen tudol apó? Ilyet biz én! Különbet mondanék Mi lehet a, mi? Ismertem apádat, nagyon szent ember vót. Az imregi hegyen az első kolompos vót. Szerette a darát, fehér nadrágba járt, ritka kutyaszarral kente a bajuszát. Hogy a fene vigye el azt a málé szájú fiát, pü Te pocsék! Ilyet tudol apó? Ilyet biz én. Különbet mondanék