Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

Változatos a karácsony esti szalma felhasználása is: általában az ünnep után viszik ki a szobából, s elégetik, a jószág alá az istállóba teszik, belerakják a takarmányába, vagy kötelet fonnak belőle és köriilcsavarják vele a gyümölcsfákat, hogy a hernyót, férgeket távol tartsák tőle. Volt, ahol bekötötték ezt a szalmát, tavaszig tartották és a kotlós alá készítettek belőle fészket, hogy a csirkék jobban keljenek (lásd táblázat). Borsiban azt tartják, hogy három napig kell állnia a szalmának a szobában, mert minden nap a szentháromság - Atya, Fiú, Szentlélek - megtestesítője. Leleszen a karácsonyi szalma kivitele egy jellegzetes jóslással kapcsolódott össze: azt tartották, hogy ha fiatal lány viszi ki az ünnep után a szalmát, amerről a faluban a kutya ugat, onnan várhatja a jövendőbelijét. A karácsonyi szalma elégetését akadályozta az a hiedelem, hogy a szalmában született Jézus alól égeti el azt, ki a szalmát tűzre veti. Általános volt, hogy a karácsonyi vacsora után almát, diót szórtak a szalmába, amit a gyerekek nagy igyekezettel kerestek meg. Csak nagytoronyai szlovák adatközlőmtől és radi adatközlőmtől - akinek ősei ugyancsak szlovákok voltak - van adatom arra vonatkozóan, hogy a házba a szalmát behozó férfi rövid szöveget is mondott. Az előző esetben ez csak annyi volt, hogy „Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Radban hosszabb szöveg került elő: „Adjon Isten több karácsonyi napokat elérni, nem ilyen szomorút, hanem örvendetesebbet! Bő bort, búzát eleget, országok közt és emberek közt egyességet!"

66 A fentiekben a kérdéskör azon elemeit igyekeztem exponálni, amelyeknek a párhuzamai egyértelműen fellelhetők a szomszédos ruszin és szlovák területek hagyományában, s amelyek - azokkal összevetve - bizonyos etnokulturális folyamatokat is körvonalazhatnak. A továbblépés előtt - a fenti vonatkozásokban - érdemes azonban még megnézni a Bodrogközbe települt ruszinok szokásanyagát is. A Zbojból, Ulicsból, ill. Nová Sedlicáról települt ruszinság karácsony esti szokásában a szalma kétféle formában jelenik meg. A Nová Sedlicáról érkezettek az 1950-es évek közepéig szalmát terítettek szét a szobában, abba a gyerekeknek mogyorót szórtak. A zbojiak és az ulicsiak csépeletlen kalászú gabonát, nem teljes kévét, de jó maroknyi szálat tettek az asztalra és az abroszt arra terítették rá. „Zbojban még úgy ment, hogy csépléskor - járgányos géppel csépeltek még gyerekkoromban - a legszebb kévét eltette az ember karácsonyra. Nem az egész kévét, csak egy részét tette viliakor az asztalra: kétfelől fektetve, hogy középen érjenek össze a kalászok. Erre tették az abroszt."

67 A ruszinok karácsonyi kévéjét Bihary Emil is említi, Ujváry Zoltán szerint az aratási kéve bevitele volt a szokás eredeti formája.

68 Ez a rítuscselekmény - eddigi adataim szerint a Bodrogközben csak az áttelepült ruszinságnál ismert, pontosabban, amint arra már utaltam, csak egy csoportjuknál. A szokáscselekmény másik formája összekapcsolja egymással a ruszin, a szlovák és a magyar hagyományt: a szobában széthintett szalma azonban csak a görög katolikus családoknál volt általánosan elterjedt, a római katolikusoknál kevéssé volt jellemző, leszámítva a római katolikus szlovák családokat.

69 A kévébe kötött, ill. a szétszórt szalma alkalmazása a szokáscselekményben más területen, a sárosi ruszinságnál is elválik egy66 Mosón Mihály, Nagytoronya. 1920-ban született római katolikus szlovák adatközlő; Matyi József, Rad. 1908-ban született római katolikus adatközlő. 67 Buhaly Éliás, Körtvélyes. 1926-ban született görög katolikus ruszin adatközlő. 68 Bihary Emil 1901. 93.; Sztancsek József 1909. 299.; Ujváry Zoltán 1995. 85. 69 Bihary Emil 1901. 92.; Manga János 1941. 198.; Manga János 1948. 97-99.; Virter Ferenc é. n. 171.