Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL
mástól, 70 s bár a szokás egyaránt ismert a szláv népeknél és a magyarságnál, 71 talán nem tévedünk ha úgy véljük, hogy a kéve és a szétszórt szalma a szokáscselekményben nem közös eredetű. Az utóbbi kötődése egyértelműbb a keresztény karácsonyhoz, melyben a szalmában, szénában született Jézus, az ott elhelyezkedő (szent) család, valamint az oda vitt/tett ajándékok főszerepet kapnak. Bizonyára az sem véletlen, hogy a szobába vitt karácsonyi kéve kicsépeletlen, s annak magvai a következő évi termést biztosítják, míg a szalma egyértelműen preventív cselekvések részese lesz a szokáscselekmények többségében. Előfordul azonban a termékenységvarázslásban is (kotlós fészke), de a körtvélyesi ruszinok pl. a nehezen ellő tehén hátára is rászórták, hogy az eilest segítsék. Pócs Éva és Niedermüller Péter egyértelműen igazolták azt, hogy a karácsonyi szalmának a gyümölcsfákkal kapcsolatos mágikus felhasználása csak a magyar nyelvterület északkeleti részében ismert, s felhívták a figyelmet ezzel kapcsolatosan a ruszinok szerepére is. 72 A szokáshagyomány formailag kétségkívül azonos a zempléni magyar, szlovák és ruszin hagyományban, 73 ám körtvélyesi ruszin adataim a szokás funkcióját illetően óvatosságra int. Az itteni ruszinok a második, az orosz karácsony (tréfásan asszony-karácsonynak, [babszkij szveti vecser] is nevezik) 74 napján kötötték körül a fákat szalmakötéllel. Nem védő, óvó célja volt azonban a szokáscselekménynek, hanem adtak a fának enni (dali sztrom jeszt') - amint adatközlőm fogalmaz. 75 Zbojból áttelepülve ezt a szokást egyszerre elhagyták. Mindez további vizsgálatot érdemel. Egészében szembetűnő azonban a karácsony esti vacsoránál funkcionált szalma további sorsának kettéválása az ünnep után: vagy elégetik, vagy az agrármágiában jut további szerephez. Mindez igazolni látszik Ujváry Zoltán azon megfogalmazását, ami e rítuscselekmény erős történeti és funkcionális differenciáltságára, és - azokból fakadóan - az értelmezés során a korfunkció fontosságára utal. 76 Esetünkben ennek fokozott jelentősége van, mivel a vizsgált térség, tágabban értelmezve a történeti Magyarország északkeleti része az elmúlt századok során intenzív időszakos vándorlások, migrációk és interetnikus nyelvi-kulturális kapcsolatok színtere volt. Karácsonyi magvak A karácsonyi asztal szokásköréről írott monográfiájában Pócs Éva külön is foglalkozik a karácsonyi magvak kérdésével. Azt írja, hogy a különféle magok megjelenése az ünnepi asztalon elsősorban a Dunántúlon intenzíven gyakorolt szokáselem, viszont a keleti országrész ünnepi szokásaiban nem jellemző. 77 Niedermüller Péter kimutatta már a karácsonyi magvak általános megjelenését a Zempléni-hegység falvainak magyar, szlovák és ruszin szokásanyagában, s ismerünk idevágó közlést a Bodrogköz magyarországi oldaláról is. 78 Adataim egyértelműen azt igazolják, hogy ez a szokáselem általános volt a Felső-Bodrogköz és a Bodrog mente magyar, szlovák és ruszin hagyományában is. 70 Panykevics Iván 1929. 20-24. 71 Vö. Pócs Éva 1965. 8. térkép. 72 Pócs Éva 1965. 137.; Niedermüller Péter 1977. 232.; Niedermüller Péter 1981. 219-220. 73 Virter Ferenc é. n. 167.; Sztancsek József 1909. 298.; Niedermüller Péter 1981. 219-220. 74 Egy tréfás történet szerint egy ruszin asszony karácsony előtt bement a városba, de megfeledkezett az ünnepről, csak késve érkezett haza. így csak később tudták megülni a karácsonyt, innen ered - tréfásan - a második karácsony. 75 Buhaly Éliás, 1926-ban született görög katolikus. 76 Ujváry Zoltán 1995. 85. 77 Szendrey Zsigmond 1932. 16-17.; Pócs Éva 1965. 58. 78 Niedermüller Péter 1977. 229-230.; Farkas Mária 1985. 25.; Petercsák Tivadar 1985. 24.
