Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN

Vannak igazi vándormotívumok, amelyeket a Bodrogközben is több településsel hoznak kapcsolatba. Gyűjtésem szerint Perbenyiken a legyet felhajtották a ház padjára, s elvették a láblót, hogy ne tudjon lejönni. Nagygéresről is mondják, hogy a krumplilángost kiterítették a sövényre száradni. A kisgéresiek a szamarat a kamrába kötötték be egerészni. A páciniak szerint a karcsaiak - disznó helyett - megperzselték a furikot, ugyanott megtépték a meszes fazekat a liba helyett, s felpofozták a malacot, mert az nem érte fel a vályűt. Ugyanezek másutt más falvakkal kapcsolatban kerülnek elő. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek azok az adatok, amelyek nyelvi különbözőségekre, apró eltérésekre utalnak, s olykor igazán finom megfigyelés, tapasztalat eredményei. Úgy gondolom, hogy a táji és műveltségi tagolódás fi- 9. kép. Bodrogvécsi asszony gyermekeivel nomszerkezetére, a lokális indentitástu- (Györffy István gyűjt. 1921. NME 25.590) dat jegyeire ezek világítanak rá leginkább, s ezek fejezik ki legjobban a másságot is. A falucsúfolóként ismert nyelvi jelenségek természetesen a mentalitás, viselkedésmód és sok egyéb nyelvszociológiai és pszichológiai tapasztalat gyüjtőmedrei is. Legegyértelműbbek a szokatlan, ismeretlen tájszavakat kiemelő csúfolók. (Fentebb a táplálkozás, ill. a teherhordás szavai kapcsán már utaltam erre.) A karcsaiakat a beszédjük miatt ugratják. „Megy a karcsai gyerek, kérdezi a nagyanyját: - Repiszt lángost? - Van még a naná feje alatt! "

H (A nanó „nagymama", „nagynéni" kifejezés a Bodrogköz több településén ismert, s Kisgéres falucsúfolóiban önmaga is ugrató, csúfoló tartalmú.) Közismert a Felső-Bodrogköz nyugati oldalán a ma Ukrajnához tartozó, kárpátalji Nagydobrony csúfolója: Dobronyban hippen az almaP

5 Pacin népét ugyancsak beszédje miatt választotta ki a Bodrogköz népe. , ,Egy pácini ember a mezőn dolgozott, s felesége hozta neki az ebédet. Kérdezte tőle: - Mit hoztál Mari? - Ciberét. - Eridj innen véle! Hát a másik miféle? - Metéltke. - Nocsak, ide véle!"

16 A tiszakarádiakat beszédmodoruk miatt nevezték el baglyoknak: beszéd közben gyakran mondják, hogy uhu, uhu, úgy van, uhu nem úgy van az. Különösen érdekesek azok az adatok, amelyek a kétnyelvűséget emelik ki, s tréfásan pécézik ki a bilingvizmus megjelenéseit. (A Felső-Bodrogköz északi sávjában élő idősebb magyar nemzedék is, amelyik az iskolában már szlovákot tanult, lényegében 14 Saját gyűjtés: Cigánd 1987.; Nagy Géza 1992. 15 Vö. Gunda i. m. 149. 16 Saját gyűjtés: Cigánd, 1987.