Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN

megérti a szlovák dialektusokat is, felismeri a hutorálást, s más nyelvi jelenségeket.) Garany lakóit az alábbi kis szöveggel ugratták a hardie saiak (utóbbiak fele mára már ugyancsak szlovák): Nyisd ki kapunkát, hajtsd el kusatkát (malackát), mert trubál (kürtöl) a kondása

1 Hardicsán a terebesieket kopitkároknak csúfolták, s azt mondják róluk, hogy megették a ló patáját. Abarai adatközlőm a kétnyelvű ruszinokat figyelte meg, akik tánc közben énekelték: Mit fogunk csinálni troma zsenami, elmegyünk kocsmába onye zanami. Én parancsolok anyi vipiju, mikor kell fizetni onyi haleru (grajcaru). Hasonló, kétnyelvű dalt jegyeztem le Szinyérben is: Sárga uborkának zelená listy má, Ennek a kislánynak frajerku nemá. Ha nincs néki ale buda mat', Jó az isten, bude pomáhát'. A ruszinokat tréfás történettel ugratják, ami arra a kérdésre válasz, hogy miért nincs gallér a ruszinok régi vászoningén. „Bejött egy ruszin család, arattak. Nagy család volt, több gyerek is volt, de már nagyok - lányok, fiúk. Amerre mentek a gabonatáblában, már minden össze is volt rakva keresztbe, készen. Azt mondták az apjuknak, hogy menjen be a gazdához az ebédért, ők addig majd aratnak. Be is ment a ruszin, vitte ki az ebédet a mezőre. Sűrű cibere volt, a dinerben (bakét) vitte a hátán, a leve egy másik edényben volt a kezében. Mikor már közel volt a családhoz, meglátta a gyerekeit, s mondta: - Ó, Istenem, kinek is kell nekem megköszönni, hogy ilyen szép családom van? Milyen szépen megy a munka! Az Istennek megköszönhetem, de mégiscsak a „családfám" csinálta őket! Gondolta, hogy hálából megcsókolja a családfáját. Mikor lehajolt, hogy megcsókolja, a forró étel a nyakába ömlött - azóta nincs gallérjuk a ruszinoknak!"

18 A rátótiádák térképe 173 helységnevet említ, amelyekhez több-kevesebb ilyen történet kapcsolódik; ezekhez 15 etnikus csoport és szélesebb földrajzi terület kapcsolódik, melyeket ugyancsak jellegzetes anekdotacsoportok jellemeznek. További településekhez pedig olyan történetek társulnak, amelyek éppen nem együgyűségükön, hanem hozzáértéssel űzött helyi mesterségükön csúfolódnak.

19 Amint azt Gunda Béla felveti, a csúfolók nagy részében nem a valódi tartalom a lényeg, s többségükben nem is a logikus, hanem felületes eszmetársítási módok uralkodnak.

20 Éppen ezért lényeges kérdés, mi az oka, hogy egyes települések magukhoz vonzzák ezeket a csúfolókat, „helyszínéül" szolgálnak a vándoranekdotáknak, s egy-egy táj népe számára jószerével nyilvánvaló, hogy a mulatságos történetek csak azzal a bizonyos faluval eshettek meg. Ugyanakkor a kiválasztás mögött valójában pozitív érzések és emóciók, magyarázatul szolgáló vélekedések is meghúzódnak, jelezvén a karikfrozás jó szándékú, nem bántó jellegét 17 Saját gyűjtés: Hardicsa, 1992. 18 Saját gyűjtés: Abara, 1991., Szinyér, 1993. A tréfás csúfolót 1992-ben gyűjtöttem Bolyban. 19 Sándori, m. 172.; Kovács i. m. 20 Gunda i. m. 145.