Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN

8. kép. Bodrogvécsi juhász a családjával (Györffy István gyűjt. 1921. NME 25.826) mindkét helyen ismerik az elnevezés eredetét. Hardicsán úgy tudják, hogy valamikor elődeik idején a lovászbírók (hitesek) be akarták terelni a határban leszállt gólyákat a bíró udvarába, libáknak vélvén azokat. Kisdobrán a történet egészen újkeletű: Még az első cseh republika idején futballmeccset játszott a helyi csapat a legenyemihályi együttessel. A meccs után a banketten látták vendégül a sporttársakat, s a helyi, szakácsságot vállaló legény (Zelenák Mihály nevű!) öt kisgólyát főzött meg vacsorára. Azóta maradt a gólyás név a falun.

12 Úgy vélem, hogy mindez alapvetően összefügg a csúfolók műfaji jegyeivel, sajátosságaival. Van a falucsúfolók között olyan, ami valójában csak egy gesztus, egy mozdulat, jelzés - olykor szöveg nélkül. Pl. a karcsaiakat azzal ugratták, hogy: - Jaj, a kisujjam! mondták, esetleg csak megrázták a kisujjukat, mint aki azt fájdalmasan megütötte. A hagyomány szerint ugyanis az angyalok egyike, mikor a karcsai templom harangját repülve hozták, megütötte a kisujját, s a harangot a Karcsa vizébe ejtették.

13 12 P. P. Kisdobra, szül. 1934. 13 A történetet Tompa Mihály is feldolgozta: A karcsai templom című versében. A helyi hagyományhoz: Balassa i. m. 20.