Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ELTÉRŐ MŰVELTSÉGI JEGYEK TÜKRÖZŐDÉSE A FALUCSÚFOLÓKBAN

7. kép. Szőllőskei család (Györffy István gyújt. 1921. NME 25.397) Hasonló csúfolót, valójában vándoranekdotát, olykor tipológiailag is nehezen besorolható szöveget több településsel kapcsolatban találhatunk. A műfaj egyik jellegzetessége, hogy éppen úgy hozzákapcsolják a bodrogközi faluhoz, mint Rátóthoz vagy a bulgáriai Gabrovóhoz - jóllehet olykor az antikvitásig visszanyúló folklórmotívumokról van szó." Más részüknek persze helyben nem lehet eredetmagyarázatot találni, s talán nem is feltétlenül szükséges keresni. Pl. Iski népét gyepes harcsásoknak mondták Abarán és környékén, Imreg lakói ürgések, a garanyiak varnyúsok (állítólag megették a varjúfiókákat), a páciniak ciberések, a szürnyegiek pedig mannások. (Az utóbbiak mannának vélték a határban talált - sokféle módon elmondott eredetű - fehér ételt.) A csúfoló szerint Zétényben zabot hegyeznek, a szentmarjaiakat rebellistáknak mondták: az árvíz után a kutat fertőtlenítő hivatalos emberekről azt hitték, hogy meg akarják őket mérgezni, s elűzték, megverték azokat. (A történetben az 183l-es koleralázadás emléke bukkan fel.) Hardicsa és Kisdobra népének egyaránt golyós az elnevezése, s nagyon érdekes, hogy 11 Kovács i. m.; Sándor i. m.