Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)
A Latorca mentén sajátos társulások jöttek létre a két háború közötti időszakban a szállításra. A lótartó települések fogatai vitték a távolabbi piacokra, vásárokra az ökrös falvak terményeit: pl. Abara Nagyráskának, Zétény pedig a vízen túli Bésnek fuvarozott. A fentiekkel együtt, az igás fogat potenciális gazdasági előnyt jelentett a paraszti üzemek számára, s a kisfóldűek is igyekeztek gazdálkodásukat az igás állatokkal mobilizálni. A fogatos parasztembernek mindig volt munkája, s különösen annak a kisparaszti rétegnek jelentett az alkalmi szállítás fontos kiegészítő jövedelmet, akinek a földje nem kötötte le egészében a rendelkezésre álló igaerőt. 150 Az emlékezet több olyan útmenti állás, csárda emlékét őrzi, ahol a hosszabb úton levő fuvarosok megpihenhettek, akár megszánhattak. Ilyen állás volt még az 1920as években Szomotoron: mindkét végén hatalmas kapuja volt, s 15-20 szekér is beállhatott fedett terébe. Hasonlók voltak Királyhelmecen, távolabb Gálszécsen, s-a terebesi és az újhelyi utak kereszteződésében - egy Komáromnak nevezett részen. 4. A tutajozás néhány emléke A Bodrogköz geográfiai, vízrajzi adottságai alapján egyáltalán nem meglepő, hogy a vízi szállításnak az elmúlt századokban igen nagy jelentősége volt. A Kárpátmedence vízhálózatának általános jellemzője, hogy a folyók a peremterületek felől futnak a centrális síkvidék felé, így a vizek hátán teljesen természetesen utaztak a peremterületekjavai a centrális vidékek felé. A Tisza vízi közlekedéséről többet tudunk, 151 ám talán kevéssé ismert, hogy a Bodrogon zajló kereskedés is fontos kapcsolatot jelentett Zemplén vármegye középső és alsó részei között, ill. Tokajtól tovább az Alföld irányában. Az 1772-es investigatio szerint pl. Szürnyeg lakosai a Bodrog vizén szálfákat szállítottak, s azon mindenféle kereskedést űztek. Imreg: „A falu alatt folyó Bodrog vizén hajókon fát és fából csinált edényeket a Tisza mellékére vihetnek. Nemkülönben halat foghatnak, és mind azt, mind egyéb eladó portékáikat hajón alá-felé eladni vihetik." Borsi lakosai azt vallották, hogy a határukon elfolyó Bodrog vize alkalmas lenne a hajózással való kereskedésre, de ők nem élnek vele. 152 Molnár András is megemlíti (1799), hogy a fát, szőlőkarókat a Bodrogon szállítják le a zempléni falvak lakói, szálakon úsztatják le Tokaj-Hegyaljára, s ez a környék egyik fő jövedelmét jelenti. 153 A Tisza vízi szállításával foglalkozó irodalom elsősorban azt húzza alá, hogy az erdős hegykeret fája, főleg fenyője úszik évszázadokon a síkvidék felé. 154 Forrásaink arra figyelmeztetnek, hogy Zemplén Tisza menti részének és a Bodrogköznek a kiterjedt erdősége a 18. században még ugyancsak jelentős felesleggel rendelkezett a fából, s azt a Tiszán szállította a síkvidék belsejébe. Pl. a leányvári erdőről 1742-ben jegyzik fel egy peres iratban, hogy „...az allfödrül emberek jöttének Csónaknak, vagy is egyébb kivontató fákatt venni..." Ugyanott említik, hogy az udvaribíró egy vásárló „száraz Malomra készíttetett ágasait a Tiszára hányatta". A leányvári erdőn abban az évben pl. Vass Molnár Ferenc szegedi lakos szerepelt, aki „tíz fenn álló Tölgy fára, nem különben három láblóra való fákra meg egyezvén Leányváry Erdőn" a tölgyfákért 2-2 máriást fizetett, de 150 A Felföld fuvarosairól: Viga Gyula 1989. 183-407. 151 Betkowszky Jenő 1955.; Betkowszky Jenő 1961.; Juhasz Antal 1962.; Barna Gábor 1988.; Boros László-Korompay Gábor 1979.; A Felső-Tisza áruszállításáról legutóbb: Boros László 1994. 512-525. 152 Takács Péter-Udvari István 1995. passim. 153 Udvari István 1992. 154 Összefoglalóan: Viga Gyula 1990. 190-194.
