Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)
Ágcsernyönél jön át alkalmanként vonattal, s onnan - bőröndjét apró kerekeken húzva gyalog járja be portékájával Királyhelmec környékét, szomorú mementójaként térségünk ellentmondásos gazdasági változásainak. 6. A csempészetről Ahol az emberi igények, szükségletek kielégítését tilalmak akadályozzák, ott mindig megjelenik a rejtett, illegális beszerzés, a feketekereskedelem is. A tilalmak felértékelik a hiányzó javakat, s vannak, akik vállalják az ezzel járó kockázatot. A vámok, határok, a gazdaság fejlődését kísérő állami monopóliumok, jövedékek többféle nyersanyag és késztermék bekerülését segítette az illegális kereskedelembe. Ilyen volt, s ilyen ma is a dohány, ill. dohányáru, mivel a megtermelt dohány felvásárlása és a feldolgozott termékek értékesítése állami monopólium. Ausztriában 1851-ben jelent meg a dohányjövedék, 1867-ben kiterjedt Magyarország területére is. 112 Vidékünkön serkentőleg hatott a csempészetre, hogy az első világháborút követő határmegvonások nem vették figyelembe a tájak között kialakult munkamegosztás és csere szerkezetét. A csehszlovák-magyar határ a síkvidék és a Felföld több évszázados együttműködését szakította szét, még akkor is, ha a termelés fejlődése az egyes tájakon belül is biztosított bizonyos önellátást. Különösen nehéz helyzetbe kerültek a Bodrogköz szlovákiai oldalának határ menti települései, amelyek népessége évszázadokon át Sátoraljaújhely gazdasági vonzáskörébe tartozott, s az új határok között kialakult lokális központ megközelítése számukra nehéz feladatot jelentett. 113 A trianoni döntés következtében létrejött Csehszlovákia délkeleti része és Magyarország érintkező területe között az illegális „csere" tárgya elsősorban az élelmiszer, az élő állat és az iparcikk volt. A szlovák oldalról főleg az utóbbit adták el haszonnal, míg Magyarországról az állatok és a gabona jelentettek hasznot. Annak ellenére így van ez, hogy a Felső-Bodrogköz és a mai Kelet-Szlovákia területe jószerével ipar nélküli mezőgazdasági vidék volt, aminek termelésére megnövekedett terhet rótt az új csehszlovák állam átrendeződő gazdasági térszerkezete. A magyarországi élelmiszer részben a fentebbjelzett piacokat pótolta, részben pedig haszonnal továbbadható volt. A két világháború között a magyarországi lovaknak volt a legnagyobb értéke a szlovák területeken. Ez az időszak egészében is váltást jelent az igaerőben: a falvak jelentős részében még igázott magyar marha a második világháborúig mindenütt eltűnik a paraszti üzemekből. Voltak kupecek, de egész családok is, akikről mindenki tudta, hogy illegális állatkereskedelemmel foglalkoztak. (Adatközlőim szerint sikeres tevékenységükhöz feltétlenül kellett a helyi határőrizet, ill. egyes vámosok cinkossága.) A kupecek - a radiak szerint faktoremberek - a határ mindkét oldalán jó kapcsolatokkal rendelkeztek, s az állatoknak a határon való éjszakai áthajtása csupán egy láncszeme volt a hoszszabb cselekvéssornak. (Nem volt ritkaság, hogy lopott állatok tűntek el nyomtalanul az országhatár másik oldalán.) Főleg a nóniusz és a lipicai lovak voltak keresettek. „Apám, mikor hazajött Amerikából (elment 1914-ben, hazajött 1922-ben) lovat szeretett volna venni, mert nem volt lovunk. Volt itt egy család, akiről tudták, hogy foglalkoznak azzal, hogy lovat hoznak át Magyarországról. Apám meg is állapodott velük; nagy pénz volt akkor, mert 13 ezer koronáért hoztak egy pár lovat. De a Hortobágyról hoztak olyan 4 éves lovakat, hogy még 112 Takács Lajos 1964. 398. A dohánycsempész alakjához: Kiss Lajos 1981. 332-345. 113 Vö. Viga Gyula 1994. 243-247.
