Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

Perbenyikben - a krumplis, gyümölcsös stb. kosarak mellett - fonott székeket, asztalokat is készítettek a kosaras cigányok. A bodrogközi erdők kiirtásával a vidék népe számára a fa és a fatermékek egyre inkább más tájakról voltak beszerezhetők. Amíg a 18. század végén a víz menti települések lakói a tél folyamán még igen sok ölfát vágtak, szőlőkarót faragtak, s épületfát készítettek, addig pl. Véke, Kisgéres, Kisköyesd, Nagygéres behozatalra szorult a faanyagból. Pl. Rad - hasonlóan a két világháború közötti évekhez - Szentmária erdejéből pénzért pótolta hiányzó fáját.

91 Az épületfa mellett pl. szárazmalom alkatrészeinek az Alföldre szállítására is vannak adataink a 18. század derekán, Imreg úrbéri bevallása pedig arra utal, hogy fából csinált edényeket vittek a faluból a Tisza mentére.

92 A bodrogközi falvakban nincs nyoma számottevő faiparnak. Zétényben slippert és hordódongát faragtak a Fux-birtok erdejéből, de a gazdálkodás és a háztartás fatárgyaiból a vidék behozatalra szorult. A teknőket és fa szakajtókat a falusi cigányok készítették. Szerszámnyelek, gereblyék, jármok, s más gazdasági eszközök Nagydobronyból kerültek nagyobb számban, de a két háború között még ruszinok is árultak ezen a vidéken csörgős fagereblyéket.

93 Toronya környékére Rózsahegyről hordták a kaszanyelet, gereblyét a szlovákok. Ugyancsak eljutottak a Latorca túlpartiáról, az ungi Abaráról a különféle faeszközök a bodrogközi falvakba. A kiterjedt erdőséggel rendelkező falu fa háziipara még a második világháború előtt is virágzó volt. A század elején még nagy tételben hordták le árulni Tokaj-Hegyaljára a boroshordókat, egyebek között a gönci hordókat is. De készítettek az abaraiak másfajta dongás edényeket is (csobolyó, zurboló, kádak, puttonyok, vékák, káposztás hordók, léhók stb.), faragtak szerszámnyeleket, gereblyét is. Jelentős belső forgalom zajlott a Felső-Bodrogköz kőbányáinak nyersanyagával is. A kőfejtőkben andezitet, riolitot, vulkáni tufákat bányásztak, s használták fel a környező falvak építkezéseihez. Ladmóc határában évszázadok óta fejtik a mészkövet, s legalább a 18. század derekáig lehet nyomon követni a inészégetcs mesterségét.

94 A szentesi Nagy-hegy, Kis-hegy és a Pilis piroxén-andezitje (a helybeliek trachitnak mondják) a környező falvak építkezésének nyersanyaga volt.

95 Egy 1799-ben kelt leírás szerint: „Nevezetes ez a helység arról, hogy felette vagyon egy hegy, melyben oly lapos kövek vágynak, hogy minden faragás nélkül pádimentumra lehet fordítani."

96 Garany, Bély, Nagytárkány, Kistárkány, Örös, Bés és Csicser lakói is szentesi kőből építkeztek: a lapos kövek réteges illesztése - a lakóházaktól a gazdasági építményeken át a kerítésekig - máig rányomja bélyegét Szentes és a környező települések arculatára. Hasonló kőanyagot fejtettek Helmeccn és Kisgéresen is. A szentesi kőbányában dolgozó kőfaragók kezén századunkban sajátos hely iparként virágzott a sírkőfaragás. A kemény kőre a fa sírjelek díszítményeit, jelképeit adaptálták, sajátos stílusát megteremtve a lokális díszítőművészetnek.

97 91 Udvari István 1992. 81-34. . 92 Zm. Lt. Loc. 45. Nr. 160.; Takács Péter-Udvari István 1995. 93 Szilágyi Pál gyűjtése Bodrogszentcsen és a királyliclmcci vásárról, '.940. Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára 165. 94 Bogoly János 1992. 11. 95 Schafarzik Ferenc 1901. 369. 96 Udvari István 1992. 83. 97 A témával önálló tanulmányban foglalkoztunk: Fiigedi Márta-Viga Gyula, sajtó alatt.