Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

„K. Helmetzi Kerület: Az újhelyi Vámhídtól a Zompodig terjedő ország út vonalát rendes örkavics dombokkal folyvást lássa el. Egyéb iránt a többi erejét gyalog napokra fordítva, különösebben a Szomotori, és Szöghi Bodrog elkezdett ujj töltéseinek tökélletes bé végzésére fogja fordíttatni... ezen járásra nézve nem mellőzhetvén el a küldöttség figyelmét, a Zompodtól Bodrogh köznek belsejébe vezető utak rosszasága, és majdnem minden tavasszali járhatatlansága annál is inkább, mivel a megye által már el határoztatott, hogy a Zompodtól egyenesen Őrösnek, Géresnek, s onnan tovább rendes fel emelt, és szokott módon el készítendő ország út jöjjön létre - azonban pusztán azon tekintetből, hogy ezen útvonal Ungvár felé Lengyelországnak vivő kereskedési ország útnak nevezetesen a N.M.M.Kir.Htó.Tanácsra jóváhagyás végett felterjesztetett... Zétényi Kerület: Az e folyó 840-ik évi munka fejébe kivetett, azonba el nem készitett Tisza töltéseit, és azokon kivül a N. Cigándi határba az úgy nevezett Kis Kertbe 80 öles hosszúságú ujj töltést fog készíttetni. Egyébaránt minthogy a Megye felső részének szegényebb sorsú lakosai kenyér keresés végett ezen utat használják, és különösen Bodroghköznek dohánybeli terménye is hasznos, s más effélékkel való kereskedés tekintetiből ezen Kerületen keresztül a Zétényi révtől, Leányvár, és Tárkány fele vezetne a rendes út, azonba különösebben a Zétényi erdőn töbnyire járhatatlan lévén, ennekutánna a járható állapotba leendő tartása különösebben tétethetne kötelességül ennek a kerületnek." Az útvonalak kijelölését viták is kísérik, amit A Lelesz Kaposi Útról különös vélekedésem című fogalmazvány is igazol:

64 ismeretlen szerzője - szemben a vármegyei küldöttség által kijelölt, Lelesztől északra vezető útvonallal - egy kereskedő útra javasolja felfűzni Szabolcs, Zemplén és Ung vármegyéket, Királyhelmectől Salamon és Csap irányában javasolja vezetni az utat, északra pedig - Kapós felé a leleszi rév érintésével haladna az tovább Ungvár felé. Anélkül, hogy a bodrogközi utak történetét részletezném, összegzőén meg kell állapítani, hogy a vízrendezés, gátak építése fokozatosan formálta ki a Bodrogköz úthálózatát. Együtt fejlődött az a táj átalakítását kísérő új gazdasági struktúrával, a belső forgalom igényeinek is megfelelően. Bár a gátak segítségével kiemelték a táj úthálózatát, az máig magán viseli az egykori vízjárások nyomát, s bizonyos részleteiben megváltoztathatatlan. A Bodrogközben másfajta távolságok vannak az országúton, s mások a gyalogos közlekedésben. A közelinek látszó templomtornyok ellenére az országút olykor hosszasan kanyarog a szomszédos faluig, s a közkeletű turistatérképek is megtévesztik a járatlan látogatót. A révek, vízi átkelőhelyek jelentősége rendkívül nagy volt a Bodrogközben, a vidék népességének jószerével nem volt alternatívája a révnél, vízen való átkelésnek. Leszámítva a téli hónapokat, egyértelműen irányítják a vízi átkelők a tájak közötti forgalmat. A hidak a legforgalmasabb utaknál folyamatos átkelést biztosítanak, de a kistájak belsejében fekvő települések lakói azokat olykor csak igen jelentős kerülővel közelíthették meg. Nem elhanyagolható persze a gázlók szerepe sem: nyáron pl. a Latorcán még a sertéseket is át lehetett hajtani az ismert, sekély vizeken. Télen - különösen a réveknél szalmával és locsolással hizlalták a jeget, ami aztán biztonsággal elbírta még a sóval, fával megrakott szekereket is. A 19. század első feléből két vármegyei vizsgálat anyagával is rendelkezünk, amelyek a révek, hidasok állapotáról adnak számot. 1820-ban a Latorcán Lelesz (a konvent birtokában, évi 80 Rf. jövedelmű), és Zétény (Klobusiczky család birtokában, évente 64 Zm. Lt. Deputatiok 40. doboz.