Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

A közlekedés szempontjából rendkívül fontos hidak méretéről, építőiről csak közvetett adataink vannak, de talán ezek sem érdektelenek. A Homonnához közeli Udva fahídjához 1820-ban a fenyőfát Lengyelországból szállítják.

57 Valószínűleg a Kárpátok felől érkezett a faanyag a bodrogközi fahidakhoz is. 1823-ban a vármegye Deregnyő fahídjának építésére köt szerződést Kasitzki György ács majszterrel.

58 „Az hidnak hosszasága tartozik lenni 19. ölek, szélessége 3. öl, a pályák mindenütt duplán vánkosokra és mindenütt kötésekre, a riglik és a gerendák a Lasztoméri híd formájára - melly munkáért tartozik a Ns. Vmegye fizetni a fent nevezett áts majszternek Négy száz nro. 400 Rf..." A Bodrog átvágásainál új hidakat építenek, s ezek teszik lehetővé a folyamatos forgalmat. Pl. a ladmóci híd négyféle változatban készült el.

59 Számos jel utal arra, hogy az ármentesítések befejezéséig, s az azt követő útépítésekig a közlekedés feltételei az évszakok, főleg a vízjárás szerint változók voltak, s a közlekedés gerincét képező középkori útvonalak mellett időszakosnak is nevezhető átkelőhelyek és utak is szerepet kaptak a bodrogköziek mozgásában. A vármegye pl. többször felméreti a kisebb vizek kiszáradása miatt szükségtelenné váló hidakat. Miközben új hidak épülnek tehát az igények, változó feltételek szerint, mások elveszítik jelentőségüket. Hasonló a helyzet az utakkal is. Pl. 1822-ben Legénye lakosai káruk miatt tesznek panaszt a vármegyénél. Mivel határukon három országút is átmegy (egyik Velejtére egyenesen, vagyis a töltés, a másik a falun át Mihályiba, a harmadik Csörgőnél letér a töltésről, Mihályi felé), s a rossz utak miatt a szekeresek - ha tehetik - letérnek az útról, ezzel tetemes kárt okoznak. „Ami kevés páscumunk van is, és némelly hellyeken a mi szántó földeink vágynak is, azok keresztül kasul szekerek, vagy utak által öszve vágynak gázolva, a faluban végig fojó út rosszasága miatt."

60 Szög lakóinak nehéz helyzetéről Molnár András is megemlékezik: „...a Bodrog éppen a Falu alatt foly el, és annyira mossa azt, hogy már a szekérrel való bé járás is veszedelmes, és már több ízbe lovak szekérrel, emberrel együtt bé fordulván a mélységbe el vesztek..."

61 Bár a vármegye igen nagy gondot fordít az utak folyamatos javítgatására, s nem csak a lakosság robotterhével kell itt számolnunk, hanem napszámosok munkájával is,

62 a természeti feltételek miatt a munka rendkívüli erőfeszítéseket igényel. Az 1840-es év út-, híd- és töltés építési munkáit ellenőrző deputáció egyenesen így fogalmaz: „...minekutánna ezen lefolyt évnek majd minden szakaszai veszélyesen sujtoló vesszejével a Megyének adózó népét több évekre ki terjedő szegénységre juttatták, következőleg az el rendelt úti munkákba is a mindenkoron közbe jött rendetlen idő járások, víz áradások, s több körülmények miatt is tellyes igyekezettel, és sikerrel nem dolgozhatván, mind azok mellyek a Kerületre ki vetve voltak, be nem végeztettek ugyan, mindaz által...eleget dolgozván, a küldöttség e részbe meg elégedését nyilván kijelentette..."

63 Különösen becses része ennek az iratnak az, ami az 1841. évi feladatok kijelöléséről szól, s amiből nem csupán az útépítés éves feladatai, a munka állása derülnek ki, hanem az egyes útszakaszok feladatai is, a megépítésüket sürgető gazdasági, kereskedelmi célkitűzések, egyszersmind a kistáji adottságok részletei is. Alább csak a FelsőBodrogköz területéhez közvetlenül kapcsolódó szakaszokat idézem. 57 Zm. Lt. Loc. 382. No. 269. 58 Zm. Lt. Loc. 379. No. 6. 59 Dóka Klára 1977. 118. 60 Zm. Lt. Loc. 178. No. 12. 61 Molnár András 1799. 136. 62 Pl. 1812-ben napi 15 garas volt a bér a híd- és útépítéseknél. Zm. Lt. Loc. 382. No. 269. 63 Zm. Lt. Deputatiok 40. csomó.