Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

azonban olyan település vizsgált területünkön, ahonnan ne jártak volna el Ungvár vásárára. Bár Királyhelmec évente 2 vásárt tartott, lakosai maguk is főleg Újhely sokadalmát látogatták. Első helyen sehol nem említik vásáros településként, de valamennyi bodrogközi település felkereste a vásárait.

37 Az egyházi központ Lelesz lakosai maguk főleg Ungváron és Újhelyben vásároztak, de sokadalmaikat a Felső-Bodrogköz valamennyi településéről látogatták: első helyen csak Kistárkány említi azt. Zemplén évi 3 vására első helyen Szürnyeg, Pacin és Magyarsas lakosait vonzotta, de harmadik-negyedik helyen valamennyi bodrogközi falu népe említést tett róla az investigatioban. Gálszécs évi 5 vásárát első helyen Imreg és Garany említi, de felkeresték azokat Szentes, Pálfólde, Örös, Szerdahely, Szinyér, Kisgéres és Zemplén lakosai is. Nagymihály sokadalmait a bodrogköziek nem látogatták az 1770-es években. Hasonló módon nem szerepel a bodrogközi falvak bevallásában Tőketerebes 4 sokadalma sem, maguk a terebesiek is főleg Homonnán, Varannón, Kisvárdán és Újhelyben vásároztak. A vármegyén kívül levő vásáros helyek közül - ha nem is Ungvár jelentőségéhez mérhetően -, Kisvárda szerepét kell kiemelnünk. Első helyen ugyan csak Nagy- és Kiscigánd bevallásában szerepel, de 20 falu népe kereste fel a Bodrogköz felső részéről. (A távolságra jellemző, hogy egy 1810-es peranyag adata szerint a kisvárdai vásárról hazafelé tartókra a kemecsei erdő alatt ráesteledett, s ott éjszakáztak.

38 Az egyes vásárok jellegéről, főbb árucikkeiről kevesebbet tudunk. Egyértelműnek tűnik Újhely gabonakereskedelmének jelentősége, ami közvetítő szerepet töltött be Sáros vármegye felé.

39 A már említett távolság is azt sejteti, hogy Ungvár és Kisvárda vásárai főleg a Bodrogköz falvainak állatállományát vonzotta, a belső vásárok közül ugyanezt tudjuk Zemplén mezőváros sokadalmáról is. A mezőgazdasági termeivények értékesítésének fő ciklusaihoz igazodó vásárok mellett a szerencsés adottságú, főleg jó földrajzi helyzetű falvak népe rendszeresen piacozott is a portékáival. Ebben a vonatkozásban az investigatio Sátoraljaújhely vonzását hangsúlyozza. Pl. Ladmóc: Újhelyi piaccal élnek az eladásban és vevésben, az holott mindennemű javaikat eladhatják, s meg is vehetik ami szükséges.

40 Borsi, Szőllőske, a két Toronya és Bári népe is Újhelybe járt, s zöldséget, babot, borsót, tojást, baromfit, csíkot, kötősást, dohányt hordott oda Szerdahely lakossága is.

41 Valamelyest árnyalja a 18. századi vásárokról alkotott képet Molnár András könyvemben máshol is idézett - 1799-ben kelt vármegye leírása.

42 Fogalmazása szerint a zempléni kerület „foglal magában öszvességgel 53 helységeket, az az falukat és 3. mezővárost és pusztákat. Anya Várossá ezen kerületnek Zemplin várossá. Ezen váross vidékje vagyonnyait Sátor Allya Újhely, Gáli Szécs, Nagy Mihály városokba horgya el adni, a Tarkányi vidék pedig Ungvárra, vagy Kiss Várdára Szabolcs vármegyébe hordgya elárulni. ..(183)." Az egyes települések leírása az újhelyi piac jelentőségét hangsúlyozza: Borsi, Szerdahely, Kiskövesd, Nagykövesd, Szomotor, Vécs a másfél-három órányi járásra fekvő Újhelybe vitte portékáit. Szerdahelyről azt is megemlíti, hogy lakosai a két 37 Takács Péter-Üdvari István 1989. 372. 38Zm.Lt. 225. No. 1710. 39 Takács Péter-Üdvari István 1989. 367.; Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 266-270.; Fényes Elek 1836. IV. 215. 40 Takács Péter-Üdvari István 1995. 41 Takács Péter-Üdvari István 1989. 368. 42 Molnár András 1799. Kézirat. Az eredeti szövegről készült másolatért Siska Józsefnek tartozom köszönettel. Vö. még: Udvari István 1992.