Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

GYÜMÖLCSTERMESZTÉS ÉS GYÜMÖLCSKERESKEDELEM

2. kép. Aszaló (Sára, Gönyey Sándor felv. 1926. Néprajzi Múzeum Fotógyűjteménye 56004) ben a napon, kemencében aszaltak. Radban a kisgéresiek által készített gyékényekhóval fedték be az aszalót, másutt nem emlékeznek a fedésére, csak használaton kívüli állapotában. A Felső-Bodrogközben nem találtam meg a nyomát Gunda Béla szerint a felföldi városokban, Szatmárban és attól keletre általánosan ismert aszalóházaknak.

32 Csupán Nagytárkányban épült hasonló, ott közös használatú aszalóház a „magyar időben", a bécsi döntés után. Az aszalt gyümölcs elnevezése falvainkban nem egységes.

33 A susinka kifejezést általánosan ismerik, de nem mindenütt használják. Összetételként említik az aszalt alma, aszalt szilva, aszalt körte alakokat, emellett Szentmária nyelvében él az aszú szilva, aszú körte stb. is

34 Bácskán - elsősorban a gyermeknyelvben - a pucinka szó is él az aszalvány megnevezésére. Adataim azt jelzik, hogy a susinka elnevezés ma is terjed, bár az elterjedés folyamata nem feltétlenül függ össze szorosan a szlovák - ruszin nyelvi hatással. Az aszalványokból ciberét habartak, sütötték tésztába is. Az asszonyok a fonáshoz és a tollfosztáshoz az aszalványt beáztatták, vagy nyálazót főztek belőle. Adataim azt jelzik, hogy a katolikusok böjti táplálkozásában nagyobb szerephez jutott, a reformátusok 32 Gunda Béla 1984. 55-57. 33 EAS. 11/35. 34 Az aszú jelzőt használják az aszalt gyümölcsre Abarán is.