Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
GYÜMÖLCSTERMESZTÉS ÉS GYÜMÖLCSKERESKEDELEM
egészben. De egészséges is volt, nem volt annyi beteg ember, mint most! Felmentünk a padra, megraktuk a zsebet aszaltszilvával, úgy mentünk udvarolni." - mondja kistárkányi adatközlőm. 27 A Tisza-völgy felső részének református magyarságához hasonlóan itt is gyakoriak a gyümölcsből habart ételek és a gyümölcsös tészták. Falvaink nagyobb részében az 1920-30-as évektől általános a gyümölcsök befőzéssel való tartósítása. A szilvából, főleg a berbenceiből igen sok lekvár főtt, került belőle a víz menti falvakból eladásra is. (A szilvához ritkán főztek almát és körtét lekvárnak.) Bár Nagytárkányban már 1780-ban is volt szilárd falú pálinkaégető, 28 s századunk első felében is több településen és uradalomban működött szeszfőzde, a pálinkafőzés és -fogyasztás a Felső-Bodrogközben a második világháború után lett általános. (Legtöbb helyen a szovjet csapatok itteni megjelenéséhez kötik a nagyobb pálinkafogyasztás kezdetét, beleértve a helybeli lakosság fogyasztási szokásainak átalakulását is.) A házilag eszkábált főzök ettől kezdve csöpögtették a lavoricát (a készítő edény nevéről!), s az állami főzdék egy-egy kis körzet sajátos gazdasági alközpontjává alakultak. Amíg korábban csak aratáskor, ünnepekkor, lakodalomban, halotti torban - vagy még akkor sem! - járta egy-egy kupica pálinka, napjainkra a fogyasztási szokások teljesen azonosak a magyarországival. Valamivel nagyobb figyelmet kell szentelni a gyümölcskonzerválás speciális módjának, az aszalásnak. 29 Vizsgált falvainkban maga az aszalás, a gyümölcsszárítás technikája mindenütt ismert. A legáltalánosabb a szilva aszalása volt, mellette a körte és az alma szárítása is elterjedt. Battyánban él az emléke a dicska (vadkörte) aszalásának is. 30 A legelterjedtebb a tepsiben való szárítás volt: kenyérsütés után dugták be a kemencébe a gyümölcsöt, amit a rövid hőkezelés után még a napon szárítottak tovább. A második világháború előtt falvainkban elterjedtek voltak a lészkás gyümölcsaszalók is. Általánosabb volt a földbe ásott típus, melynél a mélyített gödör peremére tették a fonott lészkát, s az asszaló nyakán, torkán át jutott a száj előtt rakott tűz melege (és füstje) a gyümölcs alá. Felbukkantak gyűjtésem során a kőből, vályogból rakott falú aszalók is, melyeknél a 100-120 cm magas falazat vállán nyugodott a lészka, s a jelzett építőanyagból képezték ki a nyak, torok részt is. A két forma elterjedése falvanként is keveredik, az emlékezetben nem választható el egyértelműen az elterjedésük, bár a földbe mélyített típus lényegesen gyakoribbnak tűnik. 31 Az aszalók régen a gyümölcsöskertekben álltak, felbukkantak a Tisza-kertekben, később, az 1930-as évektől egyre inkább a portákra kerültek. Ez az időszak azonban egybeesik eltűnésükkel is: a házaknál egyre kevesebben építették újra őket. Gyűjtésem során Kistárkány, Kisújlak, Pálfölde, Kisgéres, Dobra, Boly, Borsi, Bodrogszentes, Pólyán, Bácska, Kiscsernyő, Zétény, Zemplén, Szentmária, Szinyér, Szolnocska, Rad, Nagytoronya, Nagytárkány, Nagybári, Lelesz, Ladmóc, Bácska településekről a lészkás aszalók emléke egyértelműen kimutatható. Elterjedése tehát a víz menti falvakban általános lehetett, de használata nem volt általános: elsősorban mennyiségi szempontok indokolták az elkészítését. Kisebb tétel 27 Általános vélekedés ma a környező falvakban, hogy a gyümölcs- és szőlőállományt a vajáni (Vojany) erőmű teszi tönkre. 28 Csorba Csaba 1990. 171. 29 A mai Szlovákia területének táji formációihoz: EAS. 33-34-35. 30 Erdei Sándor 1982. 108-109. 31 Az aszalók tipológiájához: Trejbal, Jifi 1973. Vö. még: Dobrossy István 1969.
