Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 2. Bortermelés-bordézsma

minden jegyzéken adminisztrálták, többször megőrizvén az átvételt igazoló lelkészi nyugtákat is. Az egyházi dézsma beszolgáltatása minden helységben hasonlóan ment végbe. A 16. században egyetlen bordézsma-jegyzék mellett maradt meg a miskolci járás decimatorai részére adott utasítás 1598-ból. E szerint a decimatorok először a főbíróhoz mennek, hogy megkérdezzék, „az város földén kiknek vagion szőleik, mind ott valók, mind videkyeknek," majd ezt felírván nemek szerint, megkérdezik, kinek mennyi bora termett, és abból a „tizedet fogiatkozas nelköll meg végietek az az minden tiz köbölnek avagy iczenek eggykett". Az instrukció kiterjed a decimatorok viselkedésére és a borok minőségére is. „Towabba mindenekéit szép bezedell inczetek, annak utanna kemény szovalis megh feniczetek, hogy igazan meg mondgja, meni borra voltt, az kilenczedett abból ky advanj, az igaz tizedet igazan ki végietek, de gondott visselljetek ra, hogy mindenött tizta bort végietek es az dezma borokott, az mellyik iob lend, az hitvanbol egybe ne elegiczetek, de kölöni rakjatok, hogy az iob töb idegh megh álljon, es iob arron ell kellien." A dézsmás menjen ki a hegyekre is, és vizsgálja meg, nem maradt-e ott titokban bor, de a helységben is nézzen körül, hátha „tagadott bort" talál. Ügyeljenek, hogy lehetőleg egész hordóval dézsmáljanak, de ha valaki nem tud ennyivel adni, attól legalább jó bort gyűjtsenek, hogy „iob ara legjen". A dézsmautasításban többször is felhívják a figyelmet a borok minőségének fontosságára, hiszen a Kamara így jobb áron értékesítheti, s ez a bor begyűjtésének legfőbb célja. Az utasítás rendelkezik a törkölyből nyert „saytho bor felöl is melj kellien zokas voltth, az dezmas megh vegie, es Regestromaba minddjarast be irya". A decimatorok kötelesek a hordók fenekén egy cédulára felírni egri köbölben a mennyiséget, és a districtus nevét. Ha ezt nem tennék, a fizetéstől is elesnek, vagyis a bor minősége, az eladhatóság szempontjából igen fontos volt a proveniencia ismerete.

384 Keveset tudunk a későközépkori dézsmabérlők tevékenységéről, akik gyakorlatukban valószínűleg a földesúri dézsma adminisztrációjának tapasztalatait is felhasználták, hiszen köztük találjuk a diósgyőri várnagyot (Móré Sándor), a borsodi nagybirtokost (Bebek János) és a miskolci és környékbeli birtokos nemest is (miskolci-csabai Kovács István). A földesúri dézsma beszolgáltatásának technikájára Görömböly 1570-ben készült urbáriuma szolgál adalékokkal. Görömböly Miskolccal egybefüggő szőlőhegyein a tapolcai apátság legjobb borait kapta az itteni birtokok kilencedéből és tizedéből. Szüret idején az apátság embere, akit vendégbírónak neveztek, körüljárta a szőlőhegyet és ellenőrizte a szőlő taposását, másrészt azt, hogy jól szürik-e le a mustot, nem szállítják-e be a faluba. Balassa Zsigmondnak az apátság javainak elfoglalása majd bérlete idején a faluba szállított mustot a hegybírók (monatorok) ellenőrizték, s itt vették ki a kilencedet is. Ezek az extraneusok minden hordója után l-l dénárt kaptak, ennek ellenében hordójukra pecsétet ütöttek, hogy boraikat Görömbölyről hazavihessék.

385 A diósgyőri uradalomban az 1570-es évektől az öröklési rend alakította birtokjogon mindig többen osztoztak, a férfi zálogbirtokosokat sógorság, a nőket testvéri kapcsolat fűzte össze. A többes birtoklás a kora újkorban a földesúri dézsma adminisztrációjának sajátos intézményét hívta életre, amely a birtokosztály megosztotta helységekben együttesen szedte a bordézsmát össze, s csak azután osztotta szét a conpossessorok között a portiok arányában. Ez volt a „közkád", amely a 17. században a továbbzálogosítások után is megmaradt a diósgyőri uradalom helységeiben.

386 1 596-ban, amikor Miskolczi 384 OL Reg.Dec. 1598/13 385 Dobrossy 1983 80. 386 Gyulai 1995 Bábony